Hajlék nélkül

111022hajlektalan

111022hajlektalanA hideg beáltával vezető hírré, napi hírré lépett elő az, hogy milyen sok hajléktalan ember jelenik meg az utcáról betérve, az erre a célra kialakított szállásokon és még mindig mennyien vannak azok, akik kint maradnak, s úgy próbálják átvészelni a hideget.

Mindig is érzékenyen érintenek ezek a híradások, s sokszor felháborítónak tartom azt a viselkedést, melyet egyesek képesek az ilyen sorsra jutott emberekkel megtenni. Tudom, ilyenkor sokan felkiáltanak, hogy akkor nem kellett volna annyit inni,  meg, hogy saját maga tehet róla, hogy ide jutott, stb.

Azért manapság nem olyan nehéz erre a sorsra jutni, s ezt már saját bőrünkön is megtapasztalhatjuk. S azért hajléktalan és hajléktalan között is van különbség. Én sem azt az embert sajnálom leginkább, aki az italozás miatt jutott ide, hanem azt, aki talán egy válás, vagy más vagyoni helyzetbeli változás miatt került ebbe a helyzetbe, pl. hitel miatt.

Emlékszem, hogy amikor gyerek voltam akkor is találkoztam olyanokkal, akik az utcán elhelyezett szemetes-konténereket felkeresve reméltek jobbat, s remélték, hogy találnak ételt, amit elfogyaszthatnak. Azok az emberek akkor mégis mások voltak, s kevesebben voltak. Most ismét találkozhatunk olyanokkal, akik a várost járva próbálnak helyet keresni, ahol alhatnak, s a kukákat feltúrják, hátha ételre lelnek.

Tudom Békés megyében azért annyira nem jellemző ez a helyzet, mint a nagyobb városokban, de kevés az a település, ahol a szociális intézmények egyike sem tud nevet mondani, mikor arra vagyunk kíváncsiak, hogy vannak-e, s kik a hajléktalanok. Egyre nagyobb feladat hárul rájuk is…

Budapesten már mindennapos, hogy egy-egy hajléktalannal összefut az ember, s vannak, akik ezt a helyzetet kezelni sem tudják. Ott többször előfordul olyan, hogy bántalmazzák őket, vagy nevetségessé teszik a többi járó-kelő előtt. Nem hiszem, hogy ez megfelelő viselkedés.

Nem kell sajnálkozni, s nem kell segítséget nyújtani, mert erre már csak saját nehéz, s egyre nehezebb helyzetünk miatt sincs vagy kevés a lehetőség, de úgy gondolom, hogy egy embert emberszámba venni nem megerőltető dolog.

Ha valaki kérdez, felelek! S ha megkérdezik, hogy tudsz adni egy cigit, vagy egy kis pénzt, csendben felelhetek, hogy nem, mert nálam sincs, nekem sincs, s nem kell köpnöm egyet felé, ahogy már egyszer a szemem előtt tették azt, ahhoz, hogy megértse, tőlem sajnos nem kap segítséget.

Biztosan sokan nem értenek mindennel egyet, amit leírtam, de azért sok igazság is van benne, meg ugye vannak azért igen szemtelen utcán élő, kéregetők is, akik tényleg nem mennek el dolgozni, s ezt csak azért teszik, mert a kéregetés során többet tudnak összeszedni. Na ő róluk én is másképp gondolkozom!

Az biztos, hogy emberrel ember módjára illik bánni, s mindig azt is mérlegelnünk kell, hogy ilyen helyzetbe nem nehéz kerülni, s mi is juthatunk erre a sorsra, s csak remélhetjük, hogy mindig lesz hajlékunk, ahol meghúzhatjuk magunkat…

Teemy