Értékünk a gyermek

120113zsuzsa

120113zsuzsaA cselekvő szeretettel lehet leginkább nevelni – ez a hitvallása Molnár Istvánnénak, a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola és Óvoda igazgatójának. A pedagógust a tavalyi évben Tessedik-díjjal tüntette ki a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerülete. Ezzel együtt az év pedagógusa elismerést is megkapta. A Beol. hu és Békés megyei Hírlap közös kezdeményezésén ő lehet 2012-ben az év embere Békés megyében.

– A pedagógus pálya napjainkban sajnos anyagilag és társadalmilag is a kevésbé megbecsült hivatások közé tartozik. Éppen ezért mit jelentett Önnek ez az elismerés?

– Csodálatos dolog, amikor az embert a környezet és a vezetői egy ilyen méltatásban részesítik. A Tessedik-díj magában foglalja azt, hogy komoly pedagógusi munka és innováció folyik az intézményben. Ez pedig kizárólag jól szervezett csapatmunkával valósítható meg. Úgy látom, hogy a díj jelenti azt is, hogy a rendszer jól működik, amelyhez a gyerekek, pedagógusok és szülők egyaránt hozzájárultak.

– Korábban egy iskola vezetését a karmesteri szerepkörhöz hasonlította. Mit jelent ez? Milyen alapelvek mentén lehet hatékonyan ellátni ezt a feladatkört?

– 12. éve dolgozom igazgatóként, korábban pedig ugyanitt az igazgató-helyettesi pozíciót láttam el. Rendkívül körültekintően kell minden esetben eljárni, mert nagyon sok veszély leselkedik egy-egy gyerekközösségre. Ezek a modern élet kihívásai, a média és a technika mindennapjainkra gyakorolt hatásai. Az én alapfeltevésem, hogy azokat az értékeket, amelyeket egy egyházi intézmény közvetít, hosszútávon kell megőrizni. Ezt pedig csak a pedagógusokkal karöltve, példamutatással, türelemmel, odafigyeléssel és nagy-nagy szeretettel lehet megtenni.

– A szkeptikus emberek úgy gondolják, hogy ma már csak nagy elődökről beszélhetünk. Vagyis egyre kevesebb pedagógus akad manapság, akire fel lehet nézni. Ön szerint hogyan lehet ma a gyerekekre hatni?

– Személyes példamutatással. Vannak olyan értékek, amelyek időtállóak. Én is több olyan példaképet fel tudok sorakoztatni, akik tanítottak általános-és középiskolában és a főiskolán. Később pedig, ahogyan egyre inkább elmélyedtem a neveléstudományban, újabb és újabb személyeket fedeztem fel. Az iskolánk névadója, Benka Gyula talán az egyik legjobb példa rá, hogy bizonyos pedagógiai, pszichológiai alapelvek soha nem évülnek el.

– Azzal azonban a legtöbben egyetértenek, hogy pedagógusnak lenni manapság nem könnyű. Az Ön számára mik azok az örömforrások, amelyek újra és újra megerősítik abban, hogy jól választott?

– Rengeteg van. Egyszerűen nem tudom úgy elképzelni az életem, hogy ne tanítsak. Ha egyszer valaki azt mondaná nekem, hogy másnap már nem kell bejönnöm az iskolába, minden bizonnyal hatalmas traumának tekinteném. Minden napra úgy készülök, hogy van tennivalóm. Reggelente végigjárom a tanulócsoportokat a főépületben. Belenézek a gyerekek szemébe, ami sokat elárul. Megmutatja, hogy öröm vagy bánat lakozik benne. Ha az utóbbi, jön a következő kérdés: mi a tennivalóm. Akár az osztályfőnökkel közösen, akár egy négyszemközti beszélgetésen keresztül megpróbáljuk megoldani a problémát. Tehát hogy mi a legnagyobb öröm? Az, hogy tudok segíteni a gyerekeknek.

– A pedagógiai munkán belül a szíve csücske a tehetséggondozás. Ez azt is jelenti, hogy hiszi, minden gyerek tehetséges valamiben?

– Igen. Nagyon fontos, hogy ezzel a szemlélettel induljunk el. Nem arra kell gondolnunk, hogy az általános iskola egy géniuszképző, hanem hogy minden gyermekben benne rejtőzik a tehetségnek egy apró csírája, ami később továbbfejleszthető. Nálunk már az óvodában megkezdődik a tehetség feltérképezése, ami legintenzívebben az általános iskola felső tagozatában jelenik meg.

– Hamarosan megszületik a második unokája is. Beszélgetésünk előtt tett egy érdekes megjegyzést, mely szerint a pedagógiai gondolkodásmód megváltozik a nagymamasággal. Hogyan értelmezhető ez?

– Eddig is nagy gondot fordítottam arra, hogy minden gyerekhez az életkorának megfelelő ösztönzéssel, türelemmel és szeretettel forduljak. Az első unokám megszületése után azonban megerősödött bennem a gondolat, hogy az egyéni bánásmód mennyire fontos. Vagyis nem szép szóval kell elsősorban kimutatni érzéseinket, hanem cselekedettel. Odafordulni a gyerekhez, belsőséges beszélgetéseken keresztül tudtukra adni, hogy mindig számíthatnak ránk.

Szavazni kétféleképpen lehet: hatóránként itt a Beolon, illetve a Békés Megyei Hírlap segítségével. Vágják ki a napilapból jelöltjük képét, ragasszák fel egy levelezőlapra vagy tegyék borítékba, és küldjék be a Békéscsaba, Kiss Ernő u. 3. címre. Egy borítékban, levelezőlapon több képet is küldhetnek, minden kép egy szavazatot ér, de csak a lapból kivágott, eredeti példányt fogadják el.

A két szavazást a helyezési számokkal egyesítjük, azaz az újságkivágások végeredményének helyezési számához hozzáadjuk az internetes szavazás eredményének helyezési számát, s akihez a legkisebb érték tartozik, ő lesz az év embere Békés megyében. Egyenlőség esetén a Békés Megyei Hírlapból kivágott szelvények helyezési száma dönt.

Szavazni 2012. január 20-ig lehet.