Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom – Radnóti Miklós emlékest

20140730-IMG_8106

Szerda este Tirják László a Körös-Maros Nemzeti Park igazgatója köszöntötte a Vízi Színház nézőit és röviden emlékezett Radnóti Miklósra, az elmúlt század egyik legnagyobb költőjére. Majd bemutatta az este két szereplőjét Szőke Pált és Tatár Biankát, akik „Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom” címmel Radnóti Miklósnak és Gyarmati Fanninak állítottak méltó emléket.

Radnóti Miklós korunk egyik legnagyobb költője. Weöres Sándor írta: „Radnóti Miklós oly átlátszóan tiszta volt, hogy az ilyet nem szoktuk nagynak tekinteni életében; persze épp ez az átlátszóság az igazi nagyság.” Talán a kor borzalmai ellenére sem szűnő optimizmusa, a hite, ami abban a korban, amiben élt bámulatra méltó. Az este Szőke Pál Babits-díjas színművész (Gyarmati Fanni egykori tanítványa) egy teljesen más képet festett Radnóti Miklósról. Az EMBERT mutatta meg, ami még közelebb hozta számomra az eddig is nagyra tartott költőt. A pódium-előadás Radnóti Miklóst és Gyarmati Fannit idézte meg, Radnóti naplóján, Gyarmati Fanni visszaemlékezésén és természetesen a verseken keresztül. Teljesen meghatott Szőke Pál Radnóti „megidézése”. A Bori-notesz versei alatt már folytak a könnyeim.

Emlékszem, amikor kiadták a Bori notesz reprint kiadását és először a kezembe vettem, mintha belekerültem volna abba a történelmi helyzetbe, ahol Radnóti élt, szinte féltem kinyitni és ugyanakkor elfogódottságot éreztem, hogy kezemben tartom a fekete kicsi könyvet, amit Radnóti Miklós kabátjában találtak meg. A kettős érzésre máig emlékszem, pedig az a kötet nem az „eredeti” volt, „csak” egy nyomtatott, másolt példány, és mégis, mintha az eredetit tartottam volna kezemben.

Szőke Pál halk szavú Radnóti Miklósa és Tatár Bianka visszaemlékező Gyarmati Fannija elvitt a „Régi szelíd esték,”-be és „a szögesdróttal beszegett, vad tölgykerítés” mögé, ahol a költő utolsó hónapjait élte. Nem volt hangos szó Gyarmati Fannitól sem. Elfogadta az elfogadhatatlant. De szíve mindörökké Radnóti Miklósé volt.

Az este elhangzott utolsó vers a „Nem tudhatom” a hazaszeretett legszebb verse. Az este utolsó mondata: „Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.”

A pódiumestet Szőke Pál szerkesztette és Seregi Zoltán rendezte.

Radnóti Miklós: Alszik a szív

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon.
Csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár.
Alszik a holdban a láng, hideg érem az égen,
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.


Comments are closed.