Part, avagy helyi írók és képzőművészek egybefűzve

20160222-02_23_5

A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát – állítja a múlt század kiemelkedő alakja, Pablo Picasso. Ez persze mindössze egy azon érvek sorában, amiért érdemes igent mondani az irodalomra és a képzőművészetre. De talán nem is kell rá indok vagy magyarázat, egyszerűen elég, ha élünk az elénk táruló lehetőségekkel, és – szó szerint vagy átvitt értelemben – nem lapozunk gyorsan tovább.

Egy ilyen üdítő megállót kínál a Part, a Szarvas és Vidéke hetilap negyedévenként megjelenő melléklete. Az ötlettel Tatai László a hetilap felelős szerkesztője elsőként Bíró Gyula íróhoz fordult, aki nem sokáig töprengett a válasszal. Az első, főként szarvasi kötődésű alkotók tollából származó írásokat és képzőművészeti alkotásokat már 2014 telén egy csokorba gyűjtötte és publikálta.

– Úgy gondolom, hogy ez egy izgalmas vállalkozás, mert bárkinek publikálási lehetőséget engedünk – vélekedik a szerkesztő. A fiataloktól a nyugdíjas korosztályig, az asztalfióknak íróktól egészen az országos lapokba publikálókig, mindössze azzal a feltétellel, hogy fontosnak tartsák, hogy a helyi közönség olvassa őket. Az eddig megjelent négy lapszám azt mutatja, hogy az írói kör eleinte eléggé statikus volt, de az első két lapszámot követően örömmel tapasztaltam, hogy megjelentek olyan alkotók is, akik újonnan kapcsolódtak be a szerzői gárdába.

Hangsúlyozta, a beküldött kéziratokat nem a „jó és a rossz” mércéjével mérik, ezt ugyanis kizárólag az olvasóra bízzák, és még egyetlen beküldött művet sem küldtek vissza. A rovat hasábjai között felfedezhetőek voltak már Benkő Géza, Bíró Gyula, Harencsár László, Hartay Csaba, Kántor Zsolt, Hanzó Ildikó, Litauszki Gábor, Vas Máté, Várnai Réka és Vezekényi György írásai, amelyekhez később Adamik Zsolt és Csapó Imréné is csatlakozott.

A mellékletbe a szerkesztő a társművészeteket is bevonja. Minden számban egy-egy szarvasi képzőművészt mutatnak be a lapban, rövid életútján és az alkotásain keresztül.

– Én mindig úgy tekintek a művészetre, mint ami valamiféle igazság feltárására törekszik. Maga a műalkotás az igazán izgalmas számomra, és rengeteget hordoz magában a készítőjéről. A Mű a Művész eredete – idézi Heideggert. Nem önéletrajzi ihletettségre gondolok, hanem arra a szellemi többletre, amit az alkotó meg akar osztani a közönségével. „Beszélgetést” kezdeményez. Másrészt valami meg kell, hogy megkülönböztesse az embert az állatvilágtól. Szerintem ez a többlet nem a felegyenesedett járás, a beszéd vagy ehhez hasonlók, hanem azok a döntéseink, amik mindig erkölcsi eredetűek, legyenek azok jók vagy rosszak. Szerintem a művészet is ennek az emberi gondolkodásfejlődésnek a lenyomata – árulja el Bíró Gyula a „szellemi kalandok” iránti elkötelezettségének egyik okát.

A következő számot már húsvét előtt kézbe vehetik az olvasók. Csupán engedni kell a Part hívásának.

Comments are closed.