Hegedűs Éva
Félig igaz, félig mese alapú történeteket tár a közönség elé a Maszk Bábszínház. A kereken 20 éve alakult társulat egy olyan fehér foltját találta meg a színjátszásnak, ami tartalmas szórakozást és tanulást egyaránt tartogat a nézőknek. A várregék feldolgozásával a történelem régmúlt századaiba vezeti vissza a gyermekeket, megismertetve velük a nagy királyok és az elfeledett korok örökségét.
A Cervinus Teátrum színpadára a színház március 1-jén és 2-án a Várkastély titka című produkcióját hozta el. A mese a felvidéki Gács községbe kalauzolta el az óvodás és iskolás közönséget, ahol a kastély ura – Gácsi Demeter – varázslataival rettegésben tartja a környékbelieket. Nem csoda, hogy senki sem akar önszántából feleségül menni hozzá, így ezen a téren is bűbájhoz kell folyamodnia. A kiszemelt áldozat Zsuzska, egy szegény asszony lánya, aki azonban már rég másnak ígérte a szívét.
– Bármelyik helyszínhez vagy korhoz nyúlunk, biztos találunk fogódzót. Valami olyat, amit a gyerekek később tanulni fognak, esetleg már hallottak róla. Nem cél, hogy minden részletet átadjunk, hanem inkább az, hogy olyan hangulatot teremtsünk a mesék révén, ami megragadja és inspirálja őket. Még az is lehet, hogy nem azonnal, hanem valamikor felrémlik nekik egy név vagy egy helyszín, és ez a lényeg, vagyis hogy továbbvigyenek valamit az ezer éves magyarságtörténetből – fogalmazza meg hitvallásukat Havas Edina, a társulat dramaturgja.
A történeteket a háromtagú színház írja, rendezi és készíti el a színpadi adaptációt is. Szinte minden előadásban más bábtechnikák és rendezési elvek érvényesülnek, hogy minél többet mutathassanak meg a műfaji gazdagságból. Emellett a látványelemek, a dalok és a hatásos díszlet is erősítik a mesék közönségre gyakorolt hatását.
– Egy olyan élményt adunk, amit máshol nem kapnak meg. A rajzfilm ugyanis egészen mást tud. Itt a szeme előtt peregnek le az események, egy szóval a színház egyszeri, megismételhetetlen és nagyon emberi. Ez adja a varázsát – vélekedik a műfajról a társulat tagja.
A sikert véleménye szerint előadás alatt a csend, azt követően a taps adja. Ezzel a mércéjével tekintve a szarvasi vendégszereplést, nem lehet okuk panaszra. Egy-két megengedett, kitörő kacajtól eltekintve a nézőtér ugyanis egy röpke óra erejéig gyerekektől szokatlan csendbe burkolózott, életre keltve ezzel a színpadon a mindaddig mozdulatlanul heverő, nagyméretű bábokat.
