A tanító néni mosolyába belefért az egész osztály

Koppányiné Langó Zsuzsanna

Az Év emberéhez hasonlóan a Békés Megyei Hírlap és a Beol.hu újabb közönségszavazást hirdetett meg. Osztályok, szülői közösségek és kollégák ajánlásai alapján keresik azokat a pedagógusokat, akik személyiségükkel és szakma iránti elköteleződésükkel kivívták mások elismerését, példát mutatva a felnövekvő generáció számára. A 65 jelölt között 3 szarvasival találkozhatunk, akiket Önöknek is bemutatunk. Elsőként Koppányiné Langó Zsuzsannát, a Gál Ferenc Főiskola Gyakorló Általános Iskolájának igazgatóhelyettesét.

 – A legnagyobb közösségi portálon a fő helyen is gyermekek gyűrűjében mosolyog. Ez az a kép, amit leginkább önazonosnak tekint?

– A család mellett nagyon fontos szerepet tölt be a munka az életemben, bár törekszem arra, hogy a kettő közötti egyensúlyt megtaláljam. Bármikor, amikor kicsit rosszkedvűen jövök be az intézménybe, pillanatok alatt fel tudnak dobni a gyerekek, és elfelejtem a bánatomat. Valóban nagyon tudok örülni a gyerekeknek és lelkesedni értük, nekem ez az életem.

– Általában kétfajta pedagógus létezik: az egyik, aki gyerek kora óta rajong a gyerekekért, és pedagógus szeretne lenni, ill. a másik, akit a véletlen sodor ebbe az irányba. Önre is igaz valamelyik?

– Én azok közé tartozom, akik pici koruk óta erre a pályára készülnek. Volt egy aranyos tanító nénim, akire nagy szeretettel emlékszem vissza. Ő volt az, aki meghatározta az egész életemet. Még mindig a fülembe csend a hangja, és tisztán emlékszem a tanteremre, ahol az iskolás éveimet kezdtem. Számomra ő volt a példakép, aki elindított ezen az úton.

– Gyakran hangzanak el, főleg az idősebb generáció részéről, a „bezzeg” típusú mondatok, vagyis hogy bezzeg az én időmben volt becsülete a pedagógusnak, nagyobb létszámú osztályt is le tudott kötni. Milyenek a mai gyerekek, hogyan kell hozzájuk fordulni?

– Nem gondolom, hogy annyira megváltozott a gyerekanyag, és azzal sem értek egyet, hogy az idő múlásával nehezebb bánni velük. Magam részéről úgy érzem, hogy olyan tiszteletet sikerült kivívnom, aminek köszönhetően soha nem tapasztaltam magatartásbeli problémákat. Annyit érzékelek, hogy kicsit nyüzsgőbbek a gyerekek, mint régen, de meg tudom értem őket. Nyolctól délután négyig kötött foglalkozásaik vannak, és alig van idejük pihenni.

– Az ajánlásban kiemelték azt a tulajdonságát, mely szerint könnyen megtalálja a hangot a gyerekekkel, és még a visszahúzódó, bátortalan gyerekek önbizalmát is meg tudja erősíteni. Van ennek titka, vagy egyszerűen csak személyiségfüggő?

– Erre nincs recept, sok múlik a személyiségen. Majd minden osztályban volt ilyen tanulóm, aki úgy érkezett iskolába, hogy naponta többször sírt és nehezen szokott be. Most is van egy olyan kislány az osztályomban, aki eleinte csak a szűk családjával kommunikált. Pici, apró lépésekben lehet ilyen esetekben haladni, és nagyon meg kell találni azt a hangnemet, ami elér hozzájuk. Épp tegnap találkoztam egy édesanyával, akinek a kisfia hozzám járt. Akkoriban ő is sokat sírt apróságok miatt. Volt, amikor bátorítottam, de előfordult az is, hogy fogytán volt a türelmem. Ma már 11-es a helyi gimnáziumban, és úgy néz ki, hogy csak két négyese lesz év végén. Ilyenkor büszkeség tölt el, és úgy érzem, hogy egy kis részem nekem is volt a sikerében.

– Ez nevezhető talán hosszútávon megtérülő jutalomnak. A mindennapokban is érzi a gyerekek elismerését?

– Mindenképpen. A legnagyobb elismerés tőlük érkezik. Sokszor csak egy aprócska mosoly vagy egy finom ölelés formájában. Gyakran nem tudok tőlük szabadulni, mert ott csüngenek és ülnek az ölemben, ami újabb és újabb lendületet ad számomra. De fontosak a hétköznapi sikerek is. Legutóbb pl. egy harmadik osztályostól volt részem benne. Mostanában ismerkedtek ugyanis a fogalmazással, a magyar nyelv és irodalom tantárgy részterületeként. Az egyik kislány arra az időszakra emlékezett vissza, amikor az iskolai pályafutását kezdte. Ebben volt egy mondat, ami engem és az intézmény igazgatóját is meghatott. Így szólt: a tanító néni mosolyába belefért az egész osztály. Ilyet olvasni egy harmadikostól nagyon felemelő, ezek azok az apró dolgok, amik azt erősítik, hogy jó úton járok.

Szavazni kizárólag a Békés Megyei Hírlapból kivágott szelvénnyel, ill. a Beol.hu Facebook-oldalán „lájkokkal” lehet, június 2-ig.