Taizéi imaórával avatták az Ótemplom kápolnáját

20160930-IMG_5745

Egy csendes kis kápolnát alakítottak ki az Ótemplom dél-nyugati sarkában. A hely lehetővé teszi, hogy az istentiszteletek előtt elvonuljon oda a csendet, az Isten közelségét, a lelki megnyugvást kereső. Lépjen be erre a helyre és imádkozzon, gyújtson egy gyertyát, árulta el a kápolna kialakításának okát Lázár Zsolt esperes annak szentelése előtt. “Természetesen ezt megtehetik a templom nagy légterében is, de néha olyan jóleső érzés, ahogy Jézus is mondta, a hátsó szobába lépni. Ez a mi hátsó szobánk, ahol imádkozunk, ahol csendben vagyunk és tényleg arra tudunk figyelni, amit Isten nyújt a mi számunkra”, tette hozzá.

Arra a kérdésünkre, hogy honnan jött az ötlet, Lázár Zsolt elárulta, hogy már régen szerette volna azt a szószék mögötti hátsó részt funkcióval megtölteni. A közelmúltban Pannonhalmán jártak, ahol a taizéi testvérek is ott voltak, öltött alakot a kápolna gondolata, aminek mintájául Roger Schütz taizéi kápolnája szolgált.

Ő maga 1988-ban kapcsolódott be a taizéi mozgalomba, ami rengeteg fiatalt vonzott oda. Azóta is követi ezeket a találkozókat, amin 100-130 ezer fiatal is összejön, és ahol segítőként és résztvevőként is többször volt már jelen.

A taizéi közösséget Roger Schütz hozta létre még a második világháború idején. A közösségre talán legjellemzőbb, hogy ökumenikus, egyszerű, a közvetlen és a soknyelvű. Imatermei is az egyszerűség jegyében lettek kialakítva. Szertartásrendje jellemzően modern, bár annak ellenére, hogy maga az közösség nyugati eredetű, énekei, és ikonokra emlékeztető képi világa inkább a keleti ortodox kereszténységhez hasonló jegyeket mutat.

Az így kialakított helyszínhez hűen péntek este egy taizéi imaóra volt az első alkalom, amit a kápolnában tartottak.

– Hihetetlen inger vesz minket körül, Ha leülünk, akkor biztosan azon gondolkodunk, hogy mi az, amit megtehetünk, mi az, amit elmulasztottunk… legalábbis én így vagyok ezzel. Ha egy kis időm van, akkor biztos a feladataimat nézem, a jövőt tervezem, vagy mulasztásaimat számolom, pedig Isten azt akarja, hogy csendben legyünk. Azt akarja, hogy leüljünk és csak hallgassunk, ami nehéz most is. Nehéz lenne most tíz percet csendben ülni. Próbáljuk meg most… két percre, és közben Istenre figyelni, nem erőlködni, nem erőltetni csak engedni hogy az Isten megszólítson – mondta Lázár Zsolt a végtelen csendes két perc előtt.

A kápolna emlékezteti a taizéi kápolnára, bár ez szerinte szebb lett, mint az ottani, amit egy műhelyből alakítottak ki úgy, hogy az 5-6000 embert is be tudjon fogadni. Ott jellemzően a földön szoktak térdelni kis imazsámolyokon ülve. Érkezett is egy ilyen kis zsámoly Taizéből, aminek mintájára a többit Subi bácsi készítette el, csakúgy, mint a feszületet is, amit szintén egy, a francia városból érkezett plakátból csinált. Az oltár funkcionális. Ötlete szintén onnan származik. Zsalutéglákból állították össze, amit a helyi tüzépen vásároltak.

Havonta egyszer tartanak majd ilyen imádságokat, de a kápolnának nem ez lesz a legfontosabb feladata, hanem az, hogy istentiszteletek előtt fél órával azok, akiknek igényük van rá, beüljenek, imádkozni, gyertyát gyújtani. Ezek után a negyedórás alkalmak és az istentiszteletek között még 15 perc marad még egy kis pletykálkodásra is. Ahogy Lázár Zsolt mondta, “a lelki ráhangolódás után a közösségépítésnek is lesz ideje, hiszen mindkettőnek feladata van”.