1956-os emlékművet avattak Szentandráson a nemzeti ünnep napján

20170315-tn_03_15 029

– Ők azok, akik békésszentandrási kötődésűek, és akik életüket adták a forradalom ügyéért és a szabadság eszméének diadaláért – jelentette ki Szító Imre, a Békésszentandrás Baráti Szövetségének elnöke, utalva Filák Györgyre és Gugolya Józsefre, akik 1956-ban mindössze 20 évesen vesztették életüket. A szervezet a nemzeti ünnep szellemiségét és időpontját ragadta meg a célból, hogy felavassa az ’56-os forradalom tiszteletére állított emlékművet.

A szövetség elnöke köszöntőjében röviden felidézte az emlékmű születésének történetét, ami 2015-re nyúlik vissza. Ekkor nyújtottak be pályázatot az ’56-os Emlékbizottságnak, amely országszerte lehetőséget teremtett ún.”büszkeségpontok” létrehozására. A képzőművészeti alkotás költségvetése bruttó 4,5 millió Ft-ot tett ki, amelyhez a baráti szövetség 500 ezer Ft-tal járult hozzá. Az eredeti elképzelés szerint október 23-án avatták volna fel, azonban bürokratikus akadályok miatt erre csak néhány hónappal később kerülhetett sor. Az emlékmű Borbás Márton szobrász munkáját dicséri, a kivitelezést pedig az Argomex Kft. végezte.

– Ez az emlékmű szimbolikusan az ’56-os forradalomnak azt a mozzanatát ábrázolja, amikor a magyarság egy nagyhatalmi vasfüggönytől szabadulni próbál – segít a mű értelmezésében az alkotó. Ezt jelképezi az ajtót lebbentő függöny, ami a magyar zászló is egyben, és képzeletben egészen november 4-ig viszi el a szemlélődőt. Mint tudjuk, ezt követte a megtorlás időszaka, a szabadságvágy pedig egészen a rendszerváltásig ott dolgozott az emberekben. Mégis azt gondolom, ennek a néhány hétnek köszönhetően lehet most nekünk emlékművünk.

Rákay Philip, az MTV felügyelője avatóbeszédében párhuzamot vont az 1848-49-es forradalom és szabadságharc és az 1956-os történések gondolatisága között. Mint mondta, bár más korban, más emberekkel és díszletekkel zajlottak az események, mindkét esetben azonos volt a cél: „magyar emberhez méltó hazát álmodtak a szabadság bátor harcosai”. Beszélt a történelmi események sajnálatos következményeiről, a szocializmusról, amely évtizedeken át hazugságban tartotta a népet.

– Az ’56-os eseményei igazolták, hogy a morál nélküli hatalom nem lehet életképes, mert az emberek igazságérzete és szabadságvágya sebezhetővé teszi. Még akkor is így van ez, ha szovjet lánctalpak segítségével eltaposták a magyar történelem egyik legszebb, legtisztább szabadságharcát. A drága életeket kiosztó sortüzek, a kegyetlen vérbírók koncepciós ítéletei, a jeltelen sírokba, arccal a föld felé, összedrótozva eltemetett halottak, az országból elmenekült százezrek, a megfélemlítéssel elhallgattatott gyászoló hozzátartozók szenvedései mégsem voltak hiábavalókat. ’56 őszén még a legmegátalkodottabb, Szovjetunióban kiképzett kommunisták is megtanulhatták a leckét: hazugsággal és terrorral csak ideig-óráig lehet megtörni a magyar öntudatot – fogalmazta meg a forradalom egyik legfontosabb üzenetét.

Az ünnepségen település vezetése mellett jelen voltak a békésszentandrási hősök rokonai is. Többek között Szopka Györgyné Margitka néni, aki mindössze 4 éves volt, amikor bátyjával, Gugolya Józseffel a tragédia megtörtént.

– Aznap nősült, délután pedig Dunaújvárosba ment – emlékszik vissza könnyeivel küszködve. – Úgy mesélték, hogy valami villanyt akart kiütni, hogy ne lövöldözzenek, ekkor érte a tüdejét a lövés. Bár már csak hárman élünk a hat testvér közül, azóta sem felejtettük el. Egyedül én lakom Békésszentandráson, rendszeresen kijárok a temetőbe, és gondozom a sírját.

Az ünnepség végén Szurovecz Vince főesperes plébános megáldotta a domborművet, majd a résztvevők elhelyezték az emlékezés virágait.


Comments are closed.