Locsolkodás és terülj-terülj asztalkám mozgáskorlátozott módra

20170406-tn_04_06 010

Kivételes helyzetben voltak azok a férfiak, akiknek csak egy „lányos házat” kellett felkeresniük locsolkodás céljából. Ráadásul egy kis kölnivízért cserébe minden földi jóval ellátták őket, sőt, még piros tojást is kaptak jutalmul. A helyszín a Cervinus Teátrum pinceklubja volt, a hölgyek pedig a Mozgáskorlátozottak Szarvasi Egyesületének tagjai közül kerültek ki. Az április 6-i húsvétoló rendezvényen a civil szervezet mindenkit szívesen látott egy közös ebédre és egy baráti beszélgetésre, miközben természetesen szóba kerültek a régi idők locsolkodásai is.

– Emlékszem, hogy lánykoromban 40-50 locsolóm volt, és kora reggeltől folyamatosan jöttek hozzánk. Sokszor hagyományos módon, vödörrel locsoltak meg bennünket, ezért többször át kellett öltöznünk. Közben előkészítettük a vízzel teli kannákat, és nagyon figyeltük az órát, hogy mikor üti el végre a delet. Aki ugyanis ezt követően érkezett, azt mi locsoltuk meg – idézi fel Gombárné Bata Mária a húsvéttal kapcsolatos nosztalgikus emlékeit.

Sajnos azt látja, hogy a hagyomány egyre inkább háttérbe szorul, a locsolkodás pedig leszűkül a családtagokra. Két lányunokája ugyan még várja a vállalkozó kedvű locsolókat, de már közel sem olyan nagy létszámban, mint ami egykor jellemző volt.

Az egyesület hölgy tagjainak azonban nem kellett attól tartaniuk, hogy elhervadnak. Több kölnivízzel felvérezett úriember gondoskodott arról, hogy mindenki garantáltan illatfelhővel távozzon. Az egyik gavallér Köteles József, a békésszentandrási tagszervezet vezetője volt, aki a locsolkodás előtt a versről sem feledkezett meg.

– A családot és a rokonság hölgy tagjait még most is meg szoktam locsolni. Mindössze annyi különbséggel, hogy valamikor még rózsavízzel locsolkodtunk. Nem kölnivel vagy parfümmel, mint manapság. Sajnos nagy változást tapasztalok ezen a téren. A fiatalok nem nagyon járják körbe a házakat, az idősebbek pedig inkább csak azért, mert viszik magukkal az unokájukat. Az ünnep elanyagiasodott, az emberek kevésbé tisztelik, szeretik egymást, és magát a hagyományt is – osztja meg meglehetősen elszomorító vélekedését.

Talán némi vigaszként szolgál, hogy az asztalokra tekintve úgy tűnt, a húsvét gasztronómiai vonatkozás tekintetében nem sokat fakult. Sonka, foszlós mazsolás kalács és házi sütemények sorakoztak egymás mellett olyan mennyiségben, hogy mindenkinek bőségesen jutott belőlük.

A vendéglátók senkit sem hagytak üres gyomorral távozni, a férfiaknak köszönhetően pedig minden betérő hölgy kaphatott egy kis ízelítőt a locsolás hagyományából is. Jeles sorok írója többszörösen részesült az illatos kölnivízből, nemleges választ ugyanis a locsolkodók nem fogadtak el.

A baráti összejövetel további előnyei közé tartozott, hogy a fiúknak nem kellett néhány perc után asztalt bontaniuk, és tovább sietniük. A klubhelyiségben hamarosan maratoni kártyaparti és billiárdjátszmák kezdődtek, ami még sokáig együtt tartotta a kis közösség tagjait.


Comments are closed.