Búcsúzunk szeretett munkatársunktól, pedagógusunktól, barátunktól

20170509-Ildi

Egy csodálatos szakmai életút tört meg oly korán, oly váratlanul, hogy ebben a pillanatban is keressük a szavakat.

A GYERMEKEK ÉS A PEDAGÓGUSKÉPZÉS SZOLGÁLATÁBAN…

Podani Mihályné Döge Ildikó /Szeghalom, 1965 – Szarvas, 2017/ a Gál Ferenc Főiskola Szarvasi Gyakorló Általános Iskola és Gyakorlóóvoda szakvezető óvodapedagógusa, munkaközösség vezetője, a Gál Ferenc Főiskola pedagógusképző karának gyakorlati képzésvezetője, a magyar pedagógusképzés immár hiányzó parányi láncszeme.

Ildikó a szarvasi Óvóképző Intézetben szerezte első oklevelét, majd a szeghalmi Petőfi úti Óvodában kapott állást óvónőként -1986-1990-. Ötletgazdagsága, zseniális érzéke a gyermekhez, a pedagógiához, már ekkor megmutatkozott, akkori pedagógus párjával rengeteget ötleteltek, újítottak. Ildikó soha nem azt nézte, mennyi a munkaideje, hanem hogy mennyit tölthet a gyermekek között. Az első munkahelyén figyeltek föl kiemelkedő szakmaiságára, és az akkori területi szaktanácsadó erősítette, hogy kapcsolódjon be nagyobb szabású programokba is. Több éven keresztül az akkori Közlekedési Minisztérium kísérletében, mint a kisgyermekek közlekedésre nevelését támogató program gazdája dolgozott. Közlekedési szakreferensként bemutatókat tartott, továbbképzéseket szervezett. Aktív sportolóként a másik szakmai területre, az egészséges életmód kialakítása, amit nemcsak a gyermekek körében, de munkahelyén, munkatársai között is örömmel koordinált, és támogatott. 1990-ben munkáját Miniszteri Dicsérettel jutalmazták. A néhány éves pályán lévőség, és az elismerés mutatta, hogy különös kincse lesz ő a hazai pedagógusképzésnek is. 1990. szeptember 1-től a szarvasi Gyakorlóóvodában dolgozott. A kilencvenes évektől számtalan módszertani tartalmi fejlesztésben, innovációs projektben vett részt, vezetett munkacsoportot, és örömmel dolgozott együtt azokban a szakmai munkaközösségekben, ahol az óvoda-iskola átmenet problematikáját vizsgálták és országosan is ismert programot dolgoztak ki. Saját bevallása szerint nagy hatással voltak rá Dr. Daróczi Erzsébet és Szakács Mihályné dr., akik mindig is segítették és támogatták munkáját.

Ildikó a Gyakorlóintézmény és a főiskola megbecsült szakvezető óvodapedagógusa, TESZ munkacsoport vezetője, az óvónői közösség munkaközösség vezetője, erdei tábor vezető, minőségi kör vezető volt, és egyik leglelkesítőbb szakmai munkaköre a Gál Ferenc Főiskola óvodapedagógus hallgatóinak a gyakorlati képzés vezetése volt. A nappali tagozatos hallgatók nemcsak szakmaiságot kaptak tőle, hanem megtapasztalhatták, milyen a hivatásra való elhívás, milyen az elméleti és gyakorlat egyensúlya, mit jelent a magasan képzett elméleti szakemberség, és azt briliánsan alkalmazni tudó gyakorlati szakemberség. Lélekgondozó volt ő, aki mindig érdeklődéssel fordult a közvetlen kollégái, a főiskolai hallgatók felé. A Gyakorlóintézmény megújításában aktív szerepet vállalt, mint a vezetőség tagja, értékes szaktudományi és szakmódszertani ismeretei mellett folyamatosan segítette az intézmény szervezetfejlesztését.

A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola pedagógiai szakának elvégzését követően -1996-, majd a gyakorlatvezető óvónői szakon való végzését követően -1995- is mindig örömmel kapcsolódott be továbbképzésekbe, képzésekbe. Elkötelezett híve volt és motorja a „Legkiválóbb óvodapedagógus jelölt” hallgatók megtalálásának, generálta és szervezte a hallgatók tehetséggondozását, szakmai megmérettetéseit, módszertani kiállításokat hozott létre kollégáival együtt, és kidolgozta a tevékenységek tudatos elemzésének-értékelésének átfogó szempontgyűjteményét. Több éven át dolgozott a helyi Nevelési Tanácsadó külsős munkatársaként, ahol a különleges bánásmódot igénylő gyermekekkel foglalkozott, óvodásokkal és kisiskolásokkal. Részt vett az iskolaérettséget vizsgáló bizottságok munkájában.

Szakvizsgáját kommunikáció szakon szerezte -2009-, amivel továbbfejlesztette és tudatosította mind a gyermekek, mind a hallgatók, mind munkatársai felé irányuló kommunikációs kultúráját.
A gyermekek lelkének ismerete, a mindig bátorítás, megerősítés, a következetesség, a gyermek feltétel nélküli tisztelete és szeretete tette olyan kiváló szakemberré, amely mintája lesz hosszú évek pedagógiai gyakorlatának munkahelyén. Számára a legfontosabb partner a nevelésben a szülő volt, a szülőkkel való folyamatos kapcsolattartás, a másik lélekrezdüléseinek érzékeny megérzése tette varázslatosság személyiségét, és tette hitelessé emberként és pedagóguskén egyaránt.

Munkahelye soha nem felejti, amikor óvodai-iskolai programokon konferanszié volt, finom hanghordozása, érzékenysége, irodalmi műveltsége, és művészetszeretete mindent áthatott. Sok felvétel őrzi ezt, és minden alkalommal a professzionalizmus mögött könnyet csal az érzékenysége, a mindenkire való odafigyelése, a bátorító szeretete. Sok hallgatói siker, hallgatóinak köztársasági ösztöndíja, Rózsa Borka díja fémjelzi mentori munkásságát, sok szakmai publikáció, oktatófilmek mutatják meg oktatói tevékenységét, szakvezetői munkásságát, de talán mindtől fontosabb azoknak a szeretet-palántáknak az elültetése, amelyek a gyermekekben, főiskolai hallgatókban, és munkatársaiban szöktek, szöknek virágba. Minta volt, minta lesz, MINTA csupa nagybetűvel.

Keressük, de nincsenek szavak…mindig hiányozni fogsz Nekünk! Velünk, bennünk dobbansz minden napunkban.

Szent Ágoston Ne sírj azért, mert szeretsz című soraival búcsúzunk:

A halál nem jelent semmit./Csupán átmentem a másik oldalra./Az maradtam, aki vagyok/És te is önmagad vagy./Akik egymásnak voltunk,/Azok vagyunk mindörökre./Úgy szólíts, azon a néven,/Ahogy mindig hívtál./Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,/Ne keress új szavakat./Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,/Folytasd kacagásod, nevessünk együtt/Mint mindig tettük./Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts./Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is/Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz./Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más./A fonalat nem vágta el semmi,/Miért lennék a gondolataidon kívül…/Csak mert a szemed nem lát…/Nem vagyok messze, ne gondold./Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden./Meg fogod találni a lelkemet és benne/Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet./Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,/És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

GFF Szarvasi Gyakorlóintézmény vezetése, gyermek, tanulói és nevelői közössége nevében
Bíró Gyula igazgató, főiskolai mestertanár

Comments are closed.