Benkő Géza már az égi társulat tagja

Benkő Géza (1969-2017)

A vasárnapi Hotel Menthol próbájára érkezett a hír, hogy Benkő Gézának, aki Szerencsen készült a Sári bíró előadására,  a próbán megállt a szíve, és elaludt örökre. A szarvasi vidám hangulat egy pillanat alatt dermedt csenddé vált.

Benkő Géza alapító tagként 2005-ben érkezett Szarvasra – sok darabban láthatta a szarvasi közönség – például: a Temető-könyv, a Barátunk René, az utóbbi időben a Holle anyó Márkója, a Csodaszarvas Ajanduka, a Lili bárónő Becseije. Első rendezése a „Szép álom, szállj szívemre” című zenés játék volt Derzsi György előadásában. Emlékezetes marad A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd című önálló estje. Sokáig szerkesztette, rendezte a pódium, majd a felolvasóesteket, előadásokat – és részt is vett bennük. Mindezeket Szarvason, ezen kívül persze számos munkája volt itthon és otthon. Rengeteget dolgozott színházban, filmen. Verseket írt. Általában a humoros oldalát mutatta meg, de nagyon is komoly, felelősségteljes, realitás talaján álló színművész volt. A külső szemlélő nem tudhatta, hogy hatalmas szíve, tiszta lelke van… volt. Kritikus volt önmagával szemben. Szeretetet adott és kapott. Most, amikor próbálok szavakat keresni, nem jönnek, egyszerűen hihetetlen, hogy már nincsen.

Magáról így beszélt 2015-ben, a Lili bárónőre készülve:

– Én prózai színész vagyok elsősorban. Énekes-színészként kényszerből dolgozom, ez pszichika. Az önbecsülés egy alacsonyabb fokozatán állok ezen a téren önmagammal szemben. Ezáltal a biztonságérzetem is alacsonyabb fokozaton áll ebben a témában.

– Barátságot jelent nekem elsősorban (a Cervinus Teátrum). Lassan már hagyomány is, hiszen tíz éve dolgozom itt. Meg munkát, hiszen szabadúszó színész vagyok. Csak más attitűdből jön le az ember, egy mentális helyre dolgozni, mint egy olyan helyre, ahová hosszú éves barátságok kötik. Ennyiből teljesen más Szarvas, a Cervinus fontos nekem!

– A verseket magamnak írom, mert jó. Ennyi. Inkább szeretetből, meg egyfajta lelki kényszerből írok… vagy hézagpóló – mindenesetre engem boldoggá tesz ha írok, és ha egyszer megírtam, nem foglalkozom vele, akkor elhagyom. Nem folyamatosan írok. Időm sincs, 10-15 perc alatt megírom, azután megnyugszom. Nem azért írok, hogy publikáljak, nem az utókornak, én így vagyok jól.

Az utolsó kérdés hozzá: Terveid?

– Nem akarok tervekről beszélni…

Többször írtam róla, most visszaolvasva nem sok, de ez talán túlzott szerénysége, háttérbe húzódása, természetessége miatt volt, azért mert azonosult lénye a szereppel.

– A közönség átélhette és átérezhette a felvidéki magyarság életét, érzéseit Benkő Géza kitűnő előadásában. Talán a sok fájdalom és keserűség egy részét, – ha humoros formában is élhettük át, – segít megérteni mit élhettek át azok a magyarok, akik ott maradtak. (Soóky László: A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd / 2015)

– Benkő Géza műveit mindig élmény hallgatni, ez vasárnap este sem volt másképp. (Játsszunk most életet / 2014)

– Szombaton este az életét mesélte el „Pista”, azaz Örkény István egyes szám első személyben, aki tolmácsolta a közönség számára, az Benkő Géza volt. „Humorban nem ismerek tréfát” vallotta Karinthy Frigyes, ami Benkő Géza hitvallása is. Az Örkény monológ – az élete – nem habkönnyű, a történeten sokszor sírni kéne, elképedni, megborzongani, mégis humoros. Benkő Géza hitelesen mesélte el Örkény történeteit, úgy éreztem az előadás alatt Örkény itt van és meséli saját történetét, a közönség pedig sírva nevet meséin. Benkő Géza ismét bebizonyította, hogy el tudja bűvölni nézőit, és tud gondolatokat ébreszteni humorosan is, mert az előadás mondatai nem hagyják nyugton a nézőket a befejezés után sem. (Örkény István: Azt meséld el, Pista / 2015)

– Benkő Géza nyugodtságával, szelídségével volt hátborzongatóan jó. (Scwajda György Himnusz / 2015)

– Benkő Géza rövid szerepében szerethető Patot alakított. Ami számomra új volt, az Benkő Géza lírai oldala. Pato levelének írása (felolvasása) a játék egyik csúcsa volt. (Martin McDonaugh: Leenane szépe / 2015)

– Benkő Géza első hivatalos rendezése a darab, aki elsőként barátját rendezte. Szerintem nagyon különbözik a két művész, de valószínű ettől működik barátságuk. Benkő Géza lazább, szárnyalóbb, míg Derzsi György nagyon is a földön jár. E különbözőségből csakis jó születhetett. Mindketten igényes zenés játék, igényes színrevitelét szerették volna megvalósítani, ami szerintem sikerült. (Varga Emese: Szép álom, szállj szememre / 2014)

– Benkő Géza Becseije azért tetszett, mert visszafogott. Nem próbálta humorosabbá tenni annál, mint amennyire kellett, és ez pontosan elég volt, hogy egy tudatosan működő, korrupt figurát láthasson a közönség, aki azért szerethető. (Martos Ferenc – Huszka Jenő: Lili bárónő / 2015)

– Ajanduk szerepében Benkő Géza remekelt, mintha neki írták volna a szerepet. De maga alakította ki Varga Viktor rendezővel a sámánt, amit utánozhatatlanul alakított. (Belinszki Zoltán – Gulyás Levente: Csodaszarvas / 2014)

Ez mind-mind Benkő Géza volt Szarvason.

A szarvasi színházbarátok megőrzik szívükben. Legyen békés álmod!

Végül egy Benkő Géza vers:

„Lehet, hogy nem angyalból gyúrtak fenn az égben,
Megbánni hibáimat én sohasem féltem,
Jósnőnél nem jártam, hisz jól tudom a végét,
Ha szerencsém lesz, halálomkor meglelem a békét,
Addig, amíg képes vagyok lélegzetet venni,
Néhány dolgot itt a földön meg szeretnék tenni,
De ha valaki a tetteimtől csuda dolgot vár,
Csak gyarló ember vagyok, ki kétkedik és rúgkapál.
Temérdek csillagot látok fenn az égben,
Az egyiken a Kis Herceg él, mint a mesében,
Egy másik lakatlan, talán éppen énrám vár,
A kétkedőre, ki e Földön csak rúgkapál.

(B.G.)”

Összeállította: Varga Viktor és Galambos Edit


Comments are closed.