Székács Sámuel nevét viseli a felújított evangélikus közösségi központ

20180826-tn_szekacs

– Örömmel és hálával jöttünk össze ezen a helyen, mert Isten kegyelméből valóra vált a gyülekezetünk terve, és megújult a gyülekezeti ház az Ótemplomi Evangélikus Egyházközségben – ezekkel a szavakkal köszöntötte a megjelenteket Lázár Zsolt esperes az augusztus 26-i avatóünnepségen. Mielőtt hivatalosan is elfordult volna a kulcs a zárban, Horváth Z. Olivér patrónus lelkész és Zahorecz Pál újtemplomi evangélikus lelkész mondtak áldást, a gyülekezet pedig énekléssel kapcsolódott be az eseménybe.

– A beruházást két EU-s forrásból sikerült megvalósítanunk. A termeknek a felújítására 4,4 millió Ft-ot nyertünk egy nagyobb pályázaton. Egy három éven át ívelő EFOP-típusú projekt elején tartunk, ami lehetővé tette ezeknek a helyiségeknek a fejlesztését. Ezen túl kialakítottunk egy kutatószobát. A berendezésére nyertünk forrást, a belső kialakításhoz pedig a gyülekezet vállalt önerőt. A teljes költség 8 millió Ft-ot tesz ki – részletezte a fejlesztés financiális háttérét Lázár Zsolt.

Hozzátette, terveik szerint a két kisebb helyiségben csoportfoglalkozásokat tartanak. Ezek között helyet kaphatnak ifjúsági alkalmak, bibliaórák, kóruspróbák, de nagyobb teret adnak a lelki segítségnyújtásnak is.

A rendezvényen a névadó életét és munkásságát fia, dr. Székács György, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos ügyésze idézte fel. Elmondta, édesapjának rendkívül hányattatott sors jutott osztályrészül. Az első világháború kitörése előtt egy évvel látta meg a napvilágot Nagylakon, ami a világégést követően Romániához került. Mivel románul nem beszélt, iskolás éveit eleinte kudarcok kísérték, majd két éves veszteséggel Hódmezővásárhelyen folytathatta tanulmányait. Sokáig szegényen élt. 1943-ban házassága révén Szarvasra került, de a politika viharai később sem kímélték.

– Szókimondó ember volt, néha még saját tiltása ellenére is. 1956-ban azok mellé állt, akik mellett érezte magát. Emiatt internálták, és megtiltották neki a közösségbe járást. Ez kb. hat évig tartott. A ’44-es születésű bátyámat két évig egyetlen középiskolába sem vették fel. De apámnak mindig is erős hite volt. Emellett a személyiségében is volt egy pozitív beállítódás, ami talán a hittől is független. Mindig elfogadta a sorsát, nem a múlton, a nehézségeken rágódott, hanem mindig előre tekintett – emlékezett vissza a példaképként szolgáló lelkész életének legnehezebb időszakára.

Hangsúlyozta, Székács Sámuel teljes életet élt. Szerette futballt, baráti körben nagyokat kártyázott, sokat olvasott, és a kertben is szívesen tevékenykedett. Kereken húsz éve, 1998-ban hunyt el egy fatális közlekedési balesetben.

Az életét egy dokumentumanyaggal színesített kiállításon is megismerhették az érdeklődők. A másik tárlatot Buda Annamária, a Magyarországi Evangélikus Egyház diakóniai osztályának vezetője ajánlotta a megjelentek figyelmébe. A reformáció 500. évfordulójára készült tablók a Balfauf Szeretetotthon lakóinak keze munkáját dicsérik, akik így emlékeztek a jubileumra.

Tusjak Lászlóné levéltáros az újonnan berendezett kutatószobát mutatta be. Hangsúlyozta, a legrégebbi anyakönyvi kivonat 1734-ből származik, ezért az itt őrzött anyag különösen nagy értéket képvisel. Szükség volt ezeknek a történelmi jelentőségű dokumentumoknak a védelmére, amit a digitalizálás tett lehetővé. A szerdai és csütörtöki napokon nyitva tartó helyiségben segítséget nyújtanak mindenkinek, akik szeretnék feltárni felmenőik adatait, ill. szakdolgozatok, kutatások témáihoz is hasznos háttéranyagot biztosítanak.

A felszólalók sorát Nobik Erzsébet nyugalmazott országos missziós lelkész és Babák Mihály polgármester zárták, akik méltatták a névadó lelkész és a közösségteremtő hely jelentőségét, majd a gyülekezet megtekintette a felújított épületrészt.


Comments are closed.