A Fekete Péter Mme. Lefebre szerepében Jónás Gabriella

Jónás Gabriella

Jónás Gabriella az Ármány és szerelem Millerné szerepére érkezett Szarvasra, azóta láthattuk már a Nyári Kabaréban, felolvasóesten, lénye mind a színpadon, mind a magánéletben szeretetet sugárzik. A Fekete Péterben Mme. Lefebre szerepében láthatjuk viszont a színművésznőt, akivel az olvasópróbán beszélgettem.

– Hogy érzed magad Szarvason?

– Mindig nagy örömmel jövök Szarvasra, úgy érzem, hogy haza jövök. A nyári fesztivál alatt is csodálatos napokat töltöttünk együtt és az egésznek az önfeledtsége felemelő érzés volt. A munkát, ami a hivatásunk, mindenki örömmel, mosollyal, szeretettel végezte, és ez a fajta együttlélegzés a mai színházak többségéből hiányzik, ezért mindig nagyon várom, hogy itt lehessek. Az elmúlt héten lelkileg már arra készültem, hogy hétfőn olvasópróba! …és de jó lesz!

– Igazi csapat van a Cervinusban?

– Igen, igazi csapat! Igazi csapat, és mindenki szemében azt a csillogást látom, amire még gyermekkoromból emlékszem. Amíg a szüleim feldíszítették a karácsonyfát, addig nekem a szomszédban kellett aludnom. Nagyon nem szerettem, de tudtam, hogy amikor visszamehetek, ott vár a gyönyörűség. Izgatottan, csillogó szemmel tértem haza. Minden próba kezdetén ezt a csillogást látom a kollégáim szemében.

– Játszottál már Fekete Péter előadásban?

– Nem, nem játszottam. Láttam már több feldolgozásban, épp ezért kíváncsian várom a kezdést.

– Az Ármány és szerelemre hogyan emlékszel?

– Nagyon szeretem a szerepemet. Fájt, hogy a bemutató után sokáig nem játszottuk. Ezért nagyon vártam a nyári előadást. Attól féltem, hogy a nagy térben a bensőséges jelenetek elveszhetnek. Nem így történt! A nézőtéren tapintani lehetett az értő, figyelő feszültséget, csendet. A színpadot körülölelő táj bizonyára felerősítette a bennünk zajló érzéseket, hiszen mi magunk is a természet része vagyunk.

– Igen, ezt én is éreztem, és azt is, hogy mindannyian ezer fokon égtetek! És nem Jónás Gabi volt a színpadon, hanem Millerné, de ez igaz a többiekre is.

– Nyilván annak köszönhető, hogy a próbákon Varga Viktor rendezővel rengeteget beszélgettünk a szerepekről, az alakok jelleméről. Egyetlen szerep sem függ az elhangzott mondatok számától. Az a legfontosabb, hogy még a legkisebb szerepet játszó is tudja: honnan jöttem, mit akarok, merre visz az utam, hogyan próbálom, és tudom-e terelni a folyamatokat, a történéseket. Ha ezek az erővonalak tiszták a színészek számára, akkor a szerepek élnek a színpadon. Ezt megérzi a közönség. Szeretet nélkül mi színházi emberek nem tudunk létezni!

– Picit menjünk előre, Bettitől (Szemerédi Bernadett) tudom, hogy a Macska a forró bádogtetőn Margaret szerepét nem csak Dósa Zsuzsa, hanem Te is játszottad. Milyen élményeid vannak a darabról?

– 1981-ben játszottam Szabadkán. Kamarateremben. „U” alakban ült a játéktér körül a közönség, karnyújtásnyira volt, szinte minden rezdülésünket érezte, át tudta venni. Semmit nem kellett felnagyítani. Ezt nagyon szerettük mi is, a nézők is. Csodálatos dolog, hogy eltelik harminc egynéhány év, és az ember „belenő” egy másik szerepkörbe. Külön öröm, hogy Dósa Zsuzsa Bettire osztotta Margaret szerepét. Mert Betti nekem olyan, mintha a lányom lenne.

– Gabi nagyon örülök, hogy itt vagy, hogy újra színpadon láthatunk, mert csoda az a szeretet, ami belőled árad. Köszönöm a beszélgetést, örömteli próbafolyamatot kívánok!

Köszönöm szépen!

Galambos Edit

Fotó: Babák Zoltán

You must be logged in to post a comment Login