Connect with us

Sport

Bátor György: Mindenekelőtt jó embereket szerettem volna nevelni

Bátor György
Bátor György

A Magyar Edzők Társaságának Mesteredzői Kollégiumának döntése alapján országosan heten részesültek életműdíjban. Köztük Bátor György, a Szarvasi Kajak-kenu Klub edzője, aki a hagyományok szerint a Testnevelési Egyetem nyári diplomaátadó ünnepségén, július 13-án vehette át az elismerést.

– Közel negyven éve, 1980 óta dolgozik edzőként, ezzel párhuzamosan pedig pedagógusként is tevékenykedik. Hogyan és miért indult el ezen az úton?

– Kiváló nevelőim voltak. Közéjük tartozik Kovács Béla bácsi, aki több sportágból is olyan magas szinten készített fel, hogy nem jelentett akadályt bekerülni a Juhász Gyula Főiskolára. Mellette nagyszerű edzőm volt Sándor Tamás, akinél a kajak-kenu alapjait úgy sajátítottam el, hogy 13-14 évesen már ott lehettem az országos bajnokságokon, nem egyszer párosban, négyesben a dobogóra is állhattam. Mindez arra ösztönzött, hogy kezdjek valamit ezekkel a területekkel. Szegedi éveim alatt az ottani kajak-kenu klubban is versenyeztem, később pedig végleg a sportág mellett köteleztem el magam.

– Mindez bizonyára nagyon komoly alapokat adott a folytatáshoz. Mi volt az az edzői szemlélet, amelyet követett az elmúlt évtizedek során?

– Mindig hittem a következetes, kemény munkában. Szerintem csak azt lehet kivenni a zsákból, amit beletettünk. Ha nem rakjuk le az alapokat, akárcsak egy épületnél, akkor légvárat építünk, és előbb-utóbb összeomlik. Ha azonban elvégeztük a munkát, akkor nagy valószínűséggel eredményesek leszünk. Ha nem, akkor ne várjunk csodát.

– Edzőként ezek szerint elsősorban minél több jó versenyzőt szeretett volna nevelni?

– Mindenekelőtt jó embereket. S akiben megvan az ambíció, a szorgalom és a kitartás, abból lehet jó versenyző is. Egy szint felett szerintem nagyon jó emberi kvalitásokkal kell rendelkeznie valakinek, hogy megtűrje őt a közösség. Egyébként kiveti magából. A jó versenyzővé válásban az edző mellett fontos szerepet játszik a csapat is, legyen szó egy-egy edzésről vagy egy meghatározó életszakaszról.

– Egy korábbi interjúban tett egy meglepő kijelentést, mely szerint az olimpiai bajnokok itt sétálnak közöttünk, csak nem feltétlen találják meg a számukra megfelelő sportágat. Mekkora szerepe van a szerencsének a sikerben?

– A szerencse mindig benne van a pakliban. Mesélhetnék sztorikat arról, hogyan találtak rá későbbi nagy versenyzők a kajak-kenukra, vagy milyen hatással volt rájuk a közösség. Itt van pl. Homonnai Luca esete, aki korábban Törökországban raftingozott. Egyébként Orosházán lakott, és egyszer eljött Szarvasra, mondván, hogy evezni szeretne. Kértem, hogy ússza át a Köröst, mire elárulta, hogy nem tud úszni. Ajánlottam neki néhány testnevelőt, akik meg tudják tanítani. Néhány hónap múlva, október közepén visszajött. Megkérdeztem tőle, hogy tud-e már úszni, mire mondta, hogy igen. Leúszta a kötelező kétszáz métert a Körösben, majd egy évre rá négyszeres országos bajnok lett. Az azt követő öt évben október közepén emlékeztetőül mindig leúszta az említett távot.

– Ezek szerint hisz a sorsban?

– Igen. Nem kell görcsösen hinni benne, de úgy gondolom, hogy a sors előbb-utóbb mindig megtalálja a maga útját.

– Beszélt arról, hogy mindenki sportolónak vannak nehéz időszakai, amelyeken az edző és a csapattársak segítenek túllendülni. Önnek mi adott erőt ezekben az órában?

– Mindig a tanítványaim. Olykor a mindenkori, máskor a régiek. Szerencsére olyan viszony alakult ki köztünk, hogy rendszeresen visszajárnak, és megkeresnek. Nem csak nekem, hanem a fiatalabb korosztálynak is erőt adnak.

– Mi jelenti egy edző számára a legnagyobb büszkeséget? Azok a versenyzők, akik világversenyeken ott állhattak a dobogón?

– Ezt nem lehet ennyire behatárolni. Büszke vagyok a műszaki egyetemet vagy akár tanárképző főiskolát végzett korábbi versenyzőimre is. Természetesen ha csak a kajak-kenu sportágat nézem, az eredmények mindig nagyon fontosak voltak, mert a csapatot az viszi előrébb. De összességében maga a csapat a lényeg. Kiváló embereket hoz felszínre, akik között vannak pedagógusok, jogászok vagy akár orvosok, de mindannyian még most is a közösségünk részei.

Kiemelt

Fotó: Bődi Eti Fotó: Bődi Eti

Valami Advent

Békésszentandrás

Farkas Sándor és Babák Mihály (Fotó: Babák Zoltán) Farkas Sándor és Babák Mihály (Fotó: Babák Zoltán)

Faültetés az országos fásítási program keretében

Szarvas

Hovorka Sára előadása Hovorka Sára előadása

Oroszországból Olaszországon át az Egyesült Államokba

Oktatás

Babák Mihály polgármester, Csasztvan András, Boross Bence és Szenes János (Fotó: Babák Zoltán) Babák Mihály polgármester, Csasztvan András, Boross Bence és Szenes János (Fotó: Babák Zoltán)

100: Összeült a Trianoni Emlékbizottság

Szarvas

Hirdetés

Archívum

Kategóriák

Friss

Connect