Vihar – most és Tessedik idejében

Szeptember 4-én, péntek éjszaka megérkezett a jó előre beharangozott évszakváltó hidegfront Szarvasra. Volt minden, ahogy kell: villámlás, égzengés, eső. Majd kezdett elcsendesedni az egész, hihettük, ennyi volt. A felhők elvonultak és a derült égen gyönyörűen megjelent a telihold.

De csak ekkor jött a java! Úgy negyed-fél óra múltán lecsapott a szélvihar, és pár másodperc múlva megfosztott bennünket minden földi jótól: a kábeltévé és az internet megadta magát az orkánnak és sajnos egy-két fának is eddig tartott az élete…

Ezeket az extrém időjárási eseményeket (lehet joggal) mostanság rá szoktuk fogni a környezet szennyezésre, a klímaváltozásra, az üvegházhatásra, az egyre magasabb széndioxid szintre, stb. Pedig ilyen, vagy ennél sokkal különösebb esetek 100-200 éve is előfordultak már Szarvason. Ezekből mutatunk be most egy kis válogatást:

1734. Röviddel karácsony előtt egy este 8 és 9 óra között nagy tüzes golyó jelent meg a láthatáron. Gyors repülésben haladt nyugatról keletre, Heves vármegye felől Nagyvárad irányában. Tüzes szikrákat szórt, majd oly dörrenéssel, hogy a föld megremegett, szétpattant.

1738. augusztus 8.-án oly heves orkán tombolt, mely nem csakhogy a fél templomtetőt leszakította, de sok házat is erősen megrongált, sőt az elkésett tized a mezőn maradt termést úgy szétszórta és tönkretette, hogy sok lakos a maga évi termésének jelentékeny részét elveszítette.
Decemberben a második adventi vasárnap előtti szombaton este 6 és 7 óra között erős égi háború dühöngött.

1740. A tél csikorgó hideggel köszöntött be, s május elejéig tartott, úgyhogy sok ezer állat megfagyott s a Körösben a halak elpusztultak. És e hidegre oly erőteljes áradás következett, hogy megfosztotta az embereket kenyerüktől, az állatokat takarmányuktól, az utazók számára pedig lehetetlenné tette a közlekedést.

1747. Április 12.-én a Tisza és a Maros között kegyetlenül zord télutó lépett fel, emberemlékezett óta hallatlan hófúvással.

1748. Sáskák lepték el Szarvast.

1772. Tavasz felé, február 5.-én és 6.-án hófúvás és északi szél kíséretében oly erős télutó jött, hogy egy szarvasi ménes több mérföldnyire egészen Komlósig, egy kis pataknak (Szárazér) hóval borított magas partjai közé űzetett, s ott kb. 400 ló megfulladt.

1788. július 18.-án délben, a déli harangszó után a villám belecsapott a rézzel fedett új toronyba; a tűzsugár a felső vasrúdba csapott, eloszlott a torony felső sisakján, a vasdróton a alsó kupolára ment, ott tüzes szisszenéssel eloszlott, s nem tett kárt sem a fából készült tetőszerkezetben, sem a harangozóban.
1803. November közepén kétszer igen erős égiháború volt; a Körös szokatlanul kilépett medréből, az utak a gyakori, sűrű esőktől feneketlenné lettek…

Idézetek Tessedik Sámuel Szarvasi nevezetességek… című könyvéből
Budapest, 1938