Babák Z
Aradi vértanúk összefoglaló néven őrzi a magyar nemzet emlékezete az 1848-49-es szabadságharc 13 hős katonai vezetőjét, akiket 1849. október 6-án Aradon végeztek ki.
A vértanúk név szerint
Aulich Lajos tábornok (1792-1849)
Damjanich János tábornok (1804-1849)
Dessewffy Arisztid tábornok (1802-1849)
Kiss Ernő altábornagy (1800-1849)
Knezić Károly tábornok (1808-1849), gyakran tévesen Knézitsként vagy Knezichként említik
Lahner György tábornok (1795-1849)
Lázár Vilmos ezredes (1815-1849)
Leiningen-Westerburg Károly gróf tábornok (1819-1849)
Nagysándor József tábornok (1804-1849), gyakran tévesen Nagy-Sándor Józsefként vagy Nagy Sándor Józsefként említik
Poeltenberg Ernő tábornok (1813-1849), gyakran tévesen Pöltenbergként említik
Schweidel József tábornok (1796-1849)
Török Ignác tábornok (1795-1849)
Vécsey Károly gróf tábornok (1807-1849)
A tábornokok a világosi fegyverletétel után kerültek orosz fogságba, akik foglyaikat átadták az osztrákoknak. Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst. A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette. Az ítéleteket Julius Jakob Haynauhoz, mint Magyarország teljhatalmú kormányzójához terjesztették föl megerősítésre.
Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt. Dessewffy, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József ítéletét Haynau „kegyelemből" golyó általi halálra változtatta. A 13-ak ítéletét október 6-án – szándékosan a bécsi forradalom első évfordulóján – hajtották végre, ami ezért a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyászünnepe. A vesztőhelyen 1881-ben állítottak fel obeliszket kegyeletből.
Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az Újépületben gróf Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Kivégzése helyén áll ma a Batthyányi-örökmécses.
Előzőleg azonban már augusztus 22-én felakasztották Ormai Norbert ezredest, majd október 25-én agyonlőtték Kazinczy Lajos ezredest (őt emlegetik néha a 14. aradi vértanúként). Lenkey János tábornokot azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott; ő néhány hónappal később az aradi kazamatában halt meg.
