Babák Z
Sokszor kérdezték már tőlem, a mi korosztályunktól a felnőttek, hogy miért is vagyunk azokon a fiatalokon meglepődve, akik különleges öltözékükkel próbálnak kitűnni a többi ember közül? Hiszen mi is voltunk hasonló helyzetben 14-15 éves korunkban, amikor Úristen de tudtunk örülni, ha valami szupi cuccra leltünk a szekrény mélyén, ami kb. azt jelentette, hogy ráleltünk apa-anya legkinyúltabb pólójára, kinőtt színes, kockás ingére, felvettük hozzá az akkor divatos indigókék, bőszárú farmernacit és irány a suli, vagy egy baráti találkozó. Mondjuk akoribban is voltak számunkra kirívóan öltözködő fekete ruhás, biztosítótűt viselő, láncot hordó osztálytársak, de nem voltunk ilyen szélsőségesen öltözködők, mint a mai fiatalok, vagyis mai fiataloknak mondott gyerekek. Hiszen azért, ha végig megyünk az utcán, akkor már nem csak 14-16… éves fiatalokon látunk különleges öltözékeket, hanem 12-14 éveseken, persze, ha meg tudjuk állapítani a kort, na mert azt, azt manapság nem lehet.
Számomra, a barátaim számára nem is az a legfurcsább dolog, hogy olyan színes, különleges, divatos a fiatalok öltözéke, hogy tényleg minden típus, márka megtalálható közöttük, hanem az, hogy sokan azt hiszik, gondolják, hogy az az öltözék őket felnőtté teszi és már mindent megtehetnek, úgyis viselkedhetnek. Milyen az, amikor 12-16 éves gyerek-lányok miniszoknyában, műkörömmel felszerelve, kifestve, festett hajjal jelennek meg az iskolában, vagy bárhol, a fiúk köröm és szemfestéséről inkább ne is beszéljünk, mert megrémülök.
Csudálatos dolog ez az egész, hogy a szülők mosolyogva, bólogatva erősítik gyermekükben a magabiztosságot az öltözék szempontjából, és talán komolyan is gondolják azt, bár jó lenne néha rájuk pillantani, mielőtt kilépnek a házból.
Hiszen olyan jó, mikor anyuka vidáman ecseteli másoknak, hogy milyen felnőtt már az ő lánya 12-16 évesen, aztán a másik percben bepánikolva rohan, hogy magára rángasson egy olyan ruhát, amelyet talán még tegnap éppen gyermeke viselt. Több ilyennel is találkoztam már és mosolyt csal az arcomra ez az egész. Végül is egy ruhatárral mindenki számára megoldható az öltözék, de az biztos, hogy egy 12-16 éves lánynak nem olyan ruhában kellene járni, mint a 40 év körüli anyukájának!
Azért is gondolom fontos dolognak ezt, mert a szülő irányíthatja gyermekét, mert ugyan manapság tényleg nagyon szabadak a fiatalok, de azért egyelőre anya-apa keresi meg a rucira valót is, talán van egy kis beleszólása, nem? Engem mindig arra, tanítottak a szüleim, hogy addig amíg ők tartanak el, fogadjam meg, amit mondanak, javasolnak nekem. Így is nőttem fel.
Amiatt, mert a fiatal lányok nem koruknak megfelelően öltözködnek, sok félreértés adódik. Nem lehet megállapítani a kort, ezért sokszor jóval idősebb fiúk találnak rájuk és viszik bele őket abba az életbe, amelyet tényleg csak felnőttként kellene megélniük, értem itt az alkoholt, szexet, drogot és a szülők értetlenül állva figyelhetik, ahogy 12-16 éves gyermekükből pillanatok alatt egy kiélt életű „felnőtt” lesz.
Ők úgy gondolják, hogy tényleg felnőttek már, de lássuk be nem így van és, ha az igazi felnőttek csak picit segítenék őket abban, odafigyeléssel, hogy tényleg fiatalok, gyerekek lehessenek, talán nem lenne annyi félreértés, és rossz életű, korán sokat megélt fiatal. Mert ha ők tényleg felnőttek, akkor hajrá! Oldják meg a problémáikat maguk, ne hívják apucit, anyucit azzal, hogy segítsen, mert baj van, bánt valaki, meg ide jöttem nem tudok elmenni, mert döntöttem felnőttként, csak felelősséget vállalni nem tudok, és azért öltözök úgy mint a felnőttek, mert attól én is az leszek….
Teemy
{jomcomment}
