Nehéz dolog a felnőtté válás, még nehezebb erről beszélni, megnyílni másnak. Újra szembesülni a kételyekkel, az elszalasztott lehetőségekkel, elkövetett hibákkal és a megváltoztathatatlan múlttal.
Számomra az utóbbi évek egyik legmeghatározóbb filmélménye egy magyar rendezőhöz fűződik. Koltai Lajos Este című filmje, amelyet Pados Gyula fényképezett, és amely a tragikus hirtelenséggel elhunyt Natasha Richardson utolsó szerepe is rám nagyon nagy hatással volt.
Bár a film kapott néhány fanyalgó kritikát, de én sosem hagyom magam befolyásolni a kritikusok véleménye által, szeretem magam meghozni a döntéseimet és ennél a filmnél sem csalódtam az ösztöneimben. Ez egy lassú film, sok visszaemlékezéssel, és sok gondolattal és az én esetemben sok könnyel. De ez a film nem nyálas és nem is csöpögős. Maga a regény is világsiker (Susan Minot: Este), és szerintem a film méltó párja parádés szereposztással: Vanessa Redgrave, Toni Colette, Natasha Richardson, Meryl Streep, hogy csak néhányat említsek.
A múlt egy adott pillanata, rövid epizódja felidéződik a halálos ágyon és ez a lebegés ébrenlét és a képzelet, az emlékek között teszi izgalmassá és mozgóvá a filmet. A sok gyönyörű kép, az alkonyat ezernyi színe és csendje mind ezt az egyszerre könnyed és nehéz időszakot hivatott megjeleníteni. Ahogy a fény éjszakába fordul és a nappalt felváltja az este. Nagyon szép és elgondolkodtató film, minden felnőttnek és felnőni vágyónak jó szívvel ajánlom!
Nóra