Lipták Judit
Tusjak András és fia Viktor, Csabacsűd:
– Régebben nem jártunk locsolkodni, de egy három éve már igen. A kisfiamnak jött meg a kedve hozzá, ő bíztatott, hogy menjünk. Az édesanyámhoz és a húgomhoz megyünk el, no meg néhány barátunk feleségét is meglocsoljuk. A mai világban sajnos csak arról szól a Húsvét, hogy a gyerekek mennek pénzt gyűjteni. Én nem erre tanítom a fiamat, inkább arra, hogy álljunk meg a nagy rohanásban és próbáljunk meg jobban odafigyelni egymásra!
Tímár Gergő, szarvasi hivatásos katona:
– Én nagyon szeretem a húsvéti locsolkodást! Ha egyszer majd lesz egy fiam, neki is szeretném átadni ezt a hagyományt. Ami a mostani Húsvétot illeti, természetesen meglocsolom az édesanyámat, aki Kondoroson él, s elmegyek a szarvasi rokonokhoz, barátokhoz. Nem utolsó sorban Ezüstszőlőbe is kimegyek, hogy meglocsoljam a barátnőmet.
Köteles József, békésszentandrási nyugdíjas:
– Nálunk itt Szentandráson még divatban van a locsolkodás, így én is legalább tíz helyre elmegyek. A fiam és a két fiú unokám is tartja a hagyományt. Az unokák Pesten élnek, de ilyenkor ők is hazajönnek és részt vesznek a locsolkodásban. Régebben mind a négyen együtt mentünk a lányokhoz, asszonyokhoz, de most már a fiatalok külön utakon járnak. Én senkit sem szeretek megsérteni azzal, hogy nem fogyasztok az ünnepi asztalról: egy kis süteményt, szendvicset vagy sonkát mindenütt csipegetek.
Babák Mihály, Szarvas polgármestere:
– Jó alkalom ez arra, hogy egy kicsit meglátogassam a rokonokat. Csak a szűk családi körbe megyek el, de már most jelzem: idén is kieszem a sógornőmet a vagyonából! Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy nem vetem meg a finom húsvéti sonkát és a kolbászt. Természetesen a feleségem is fogadja a locsolókat, s erre az alkalomra hazajön a lányom és az unokám is. Sonkát, tojást, kolbászt, vajat kalácsot, rétest teszünk az asztalra, úgy várjuk (pontosabban várják a család nőtagjai) a vendégeket.
Strassburger Csaba, 4. osztályos általános iskolás:
– Feltétlenül elmegyek locsolni, mert Kmotricza Margit tanár nénitől tanultam egy nagyon szép locsolóverset és azt sokaknak el szeretném mondani. Meglocsolom a két nagymamámat, a két keresztmamámat és még néhány rokont. Most először egy kislányhoz is elmegyek, akivel egy osztályba járunk és meghívott. Apával együtt megyünk majd mindenhová, s ha a tojások mellé kapok egy kis zsebpénzt is, azt elteszem, mert kvadra gyűjtök.
Gajdos Attila, önkormányzati képviselő:
– Csak a szűk családi kör tagjait és a szomszédokat locsolom meg. Legalább ilyenkor találkozhatok azokkal, akiket ritkán látok. Számomra a Húsvétban nem annyira ez a hagyomány a fontos, inkább azt hangsúlyoznám, hogy ez a legnagyobb keresztény ünnep, a feltámadás ünnepe. Lehetőséget ad a megállásra, az önvizsgálatra, s arra, hogy szétesőben lévő kapcsolatainkat megerősítsük.
Bács József, szarvasi állatgondozó:
– Erdélyből jöttünk át, így nekem itt kicsi a rokonságom, nem sokakhoz tudok elmenni Húsvétkor. Tartom a hagyományt, a szomszédokhoz is elmegyek locsolni akkor is, ha ők nem jönnek. Elszomorít, hogy a fiúgyerekek ma már a Húsvétot nem a feltámadás ünnepeként, hanem pénzgyűjtési lehetőségként tartják számon. Ez nem az ő hibájuk, hanem a szülőké. Nem volna szabad egy fillért sem adni a locsolóknak, ne rontsuk el a gyerekeket!
