Kivételes tehetséggel áldotta meg őt az ég, de október 12-én a Teremtő megszüntette a reá bőkezűen mért ötletességét. Kioltotta élete gyertyájának szikrázó lángját, s ezzel a bánatok legmélyebbike köszöntött ránk. Azóta próbáljuk felfogni a felfoghatatlant, elhinni az elhihetetlent és tetten érni az örök múlandóságnak legalább egyetlen lábnyomát, melybe Durda László neve hallatán még kapaszkodhatnánk. A Szlovák Általános Iskola, Óvoda és Kollégiumban munkaviszonyban eltöltött 16 év alatt fokozatosan bebizonyítottad, hogy technikai polihisztor, egy nélkülözhetetlen mindentudó ezermester vagy. A pedagógia munkát segítő alkalmazottként ontottad magadból a jobbnál jobb ötleteket, legyen szó osztálydekorációról, farsangi vagy műsoros kellékről, produkcióról, kirándulásról vagy bármiről, amihez férfikéz kellett. Ahol szükség volt, ott javítottál, szereltél, pótoltál. Közben végtelen gyermekszeretettel vonzottad magadhoz a tanítványokat, akik szintén ragaszkodtak hozzád. Az óráról megkésett gyermek biztosan a Te műhelyedből futott be. Olajszagú oltárodról jobbnál-jobb remekművek kerültek ki és könnyítették meg a tantestület munkáját. Minden probléma megoldására volt ötleted és mindig volt időd egy-két tréfára. Ezt kirándulások alkalmával kamatoztattad is, mint hangulatfelelős, mint közösségi ember a tanár-diák-szülő összetartozást erősítetted. Az alapítványi vacsorákon, iskolai rendezvényeken a hármas egység kovácsolásában színészeket meghazudtoló vidámsággal és őszinteséggel játszottál menyasszonyt, balett-táncost, úttörő kispajtást, böllért, három testőrt. Zamatos főztjeid illata, ragadós pörköltjeid íze utánozhatatlan. Szabadidődben a kollégákat segítetted „ezermesterkedni”.
Áldott kezed munkájának emlékét őrzi az iskola udvarán felépített kemence, a rózsalugas, az agyagozó műhely. Szép emberi tulajdonságaid visszamosolyognak ránk azokról a munkákról, melyeket a bő másfél évtized alatt intézményünkben precízen, igényesen, nagyfokú szakmai hozzáértéssel véghezvittél.
Oly hirtelen lelted meg a békét. Utat törtél az ismeretlenbe „Durda pajtás”. Az együtt töltött szép emlékek nem engedi velünk becsukatni a felejtés nyikorgó vaskapuját. Ezüst könnyeket gurítunk feléd s azt kívánjuk, bárcsak csavarozhatnál, fúrhatnál, főzhetnél, tréfálhatnál és velünk lennél még. Mosolygós arcodat, mélyen érző lelkedet, melyből sokak számára adakoztál kegyelettel őrizzük.
Szlovák iskola tantestülete
