Október 6-a, az aradi tizenhárom kivégzésének az időpontja nemzeti gyásznap. A 237/2001. (XII. 10.) kormányrendelet szabályozza, hogy ezeken a napokon a középületekre gyászlobogót kell kitűzni.
– Amikor megemlékezünk, akkor nem a gyászt kell benne látni, hanem az emberi nagyságot. Azt az emberi erőt, ami példaként áll előttünk. Ezek az ősök, akik életüket áldozták, példát mutattak a Krisztus-hordozásból, példát mutattak abból, hogy az életüket áldozták hitükért, elveikért. Nem könyörögtek, hogy az életük megmaradjon, bár fölállhattak volna, lett volna lehetőség, hogy kibújjanak. Ha végignézzük az életüket, mindegyik megtehette volna, hogy otthon marad és éli az életét, de ők fontosnak tartották azt, hogy ezért a hazáért küzdjenek, áldozatot hozzanak – kezdte a gyásznapi megemlékezést Lázár Zsolt esperes tegnap este az Evangélikus Ótemplomban.
– Fontos, hogy meghalljuk az ő üzenetüket, és fontos, hogy mi magunknak feltegyük a kérdést, mi milyen áldozatot tudunk ezért a hazáért meghozni, mi mit tudnánk feláldozni ezért a hazáért. Mit tudunk feláldozni a hitünkért? – fűzte tovább gondolatait az esperes.
Őt Babák Mihály polgármester követte, aki beszédében hangsúlyozta, nem csak az aradi tizenháromra és Batthyány Lajosra kell emlékeznünk ilyenkor, hanem mindenkire, akik a magyar szabadságért életüket áldozták.
A szabadság, a függetlenség és a nemzet fogalmain eljutott a fájó 2004-es népszavazáshoz, az alkalmazkodásén, az összetartozásén, az önrendelkezésén, az elkötelezettségén, a hűségén a hétvégihez.
– A magyar parlament azért döntött a mai napról, hogy gyásznap legyen, hogy vegye tudomásul mindenki, hogy óriási veszteséget szenvedtünk, az aradi tizenhárom és Batthyány Lajos kivégzésével is a szabadságharcunkat tiporták a sárba, és aláztak meg minket, magyarokat. Ez a mai nap a gyász mellett az egyenes gerincünk napja. Igen, mi magyarok vagyunk, és olyanokkal harcoltunk, akik nem a mi nemzetünk tagjai voltak e csatában, hanem más hazából is idejöttek, a mi szabadságharcunkat megvédeni. Kivégezték őket. eltiporták és megbosszulták. Épp ezért emlékeznünk kell ma rájuk, és köszönettel kell tartoznunk nekik, mert elsők voltak azok között, akik a magyarok lelkében élő legfontosabb vágyat, a szabadságot és az önrendelkezést hittel vallották, és életüket adták érte – jelentette ki polgármesterünk, aki hozzátette, hogy ezzel évszázadokra példát mutattak nekünk abból, hogy a hitünkért, szabadságunkért ki kell tudnunk állni.
A megemlékezést Tóka Ágoston orgonaművész zárta. Úgy gondolta, nem csak kedvenc darabjaiból játszik, hanem olyanokból, amik kapcsolódnak az elhangzott gondolatokhoz, részben a reformáció kulturális örökségéhez, részben a magyar történelem különböző eseményeihez.
A 24. genfi zsoltárral, Luther éneke, az Erős vár a mi Istenünk dallal, Liszt Ferenc feldolgozásában a Nun danket alle Gott című korállal, ill. ezek három-három feldolgozásával kezdte, amit az Ótemplom nemrég felújított orgonáján adott elő.
A következő blokk elején röviden bemutatta a magával hozott 150 éves Schiedmayer-féle harmóniumot, amin elsőként Alexander Gilman harmóniumra írt d-moll scherzoját játszotta.
A hangverseny végén a megemlékezést a 48-as emlékműnél koszorúzás követte.