Newjság
Amikor egy agyagrög – amiből vétettünk – leszakad a parttól a Körösbe, és elindul hosszú útjára a tenger felé, Európa lesz kisebb, Szarvas lesz szegényebb. Lohr Gyula elvesztésével mi lettünk kevesebben, mi lettünk kevesebbek.
Nem is olyan régen, Székelyföldre menve megálltunk Kolozsváron, és sétáltunk a Házsongárdi Temetőben. Dzsida Jenő sírfeliratát együtt olvastuk hangosan. Mindkettőnk fejében megfordult, hogy ezt akár mi is írhattuk volna. Ezért került ez a kis vers a gyászjelentésedre.
Tudjuk milyen orvos lettél volna. Olyan, mint az édesapád. De néha felvetted volna a bohócruhádat, piros orrot ragasztottál volna, és a kórterembe berepült volna a nevetés az ajtón, és kirepült volna az ablakon a fájdalom.
Az egész életed azt üzeni: „Legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít!” És válaszol rá a gyerekkórusból egy csengő, tiszta kislányhang: „Csendes éj, szentséges éj…”
– Aludjál jól Papa, álmodjál szépeket! Most elmentél Angyalnak.
A Te kis tündéreid
Dzsida Jenő: Sírfelirat
Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását.
