Hegedűs Éva
Lassan delet ütött az óra, mikor a Mozgáskorlátozottak Szarvasi Egyesületének tagjai először engedtek meg maguknak egy kis pihenést a nagy munka közepette. A kora reggeli óráktól kezdve ugyanis megállás nélkül dagasztották, gyúrták és szaggatták a fánkokat, a szomszédos helyiségben pedig egy időben öt tűzhelyen sültek a farsangi finomságok.
– A legfontosabb, hogy jól kidolgozzuk a tésztát – mutat rá Csicsári Lajosné Ica néni azonnal a habkönnyű fánk egyik ismérvére. – Itt azonban egytől-egyik gyakorlott háziasszonyok vesznek körbe, akik már érzik, hogy mikor jó, és szinte egymás kezéből veszik ki a munkát.
A hagyomány kezdetére már szinte senki sem emlékszik, annyi azonban bizonyos, hogy még az előző vezetés indította útjára. Gombárné Bata Mária folytatta a farsangi szokást, annyi különbséggel, hogy a kis csapat szinte évről évre megdönti a maga által felállított mennyiségi mércét. Február 23-án hat adagból készült a csemege, amiből több mint félezer darabot sütöttek ki.
– Egy nagy adaghoz két liter tej, 5-6 evőkanál cukor, egy pici só, 25 dkg margarin, 3 tojás és 2 csomag élesztő kell. A tojást egy kicsit felverjük, a tésztát jól kikeverjük és összedolgozzuk. A liszt mennyisége változhat, 3-3,5 kg között van valahol, attól függően, mennyit vesz fel a tej – árulja el a jól bevált receptúrát a csapat egyik lelke.
A Cervinus Teátrum kistermének asztalain az idő múlásával minden talpalatnyi helyet elfoglaltak a fánkok. Az egyik felén textilruha alatt pihentek a sütésre váró darabkák, a másik sarokban pedig a kész példányok sorakoztak. A közösség tagjai természetesen maguk sem tudtak ellenállni az ínycsiklandozó falatoknak, és minden kíváncsiskodót is előszeretettel kínáltak végig.
A lelkes csapat egyedül azt fájlalta, hogy a fiatalok közül egyre kevesebben szánják rá az időt a fánksütésre. Ismeretségi körükben csak egy-két jó példát látnak, a többség inkább az egyszerűbb utat választja, és boltban vásárolja meg a gyerekek egyik nagy kedvencét.
– Könnyebb készen megvenni – sóhajt nagyot Köteles Józsefné Esztike is, akinek még sikerült a családban elhinteni a hagyományt. A másik nagy probléma az időhiány. Mindenki rohan, szalad, senkinek sincs ideje ilyesmivel foglalkozni.
Az egyesület elnöke tyúkanyóként felügyelte a munkafolyamatokat. Közben nagy örömére meglátogatta másfél éves unokája, Márti is, akinek azonnal kóstolót nyomott a kezébe. Azt mondja, szeretnék minden évben jó hangulatban indítani a rendezvényeiket, amire kiválóan alkalmas ez a közösségépítő program.
A nagy munka folytatásaként délután a mulatságé volt a főszerep, amit jelmezes felvonulással és estébe nyúló beszélgetésekkel színesítettek.
