Menu
in , , ,

Tizennégy napból tízet színpadon

Polák Ferenc

Polák Ferenc

A CervinusFest 10. napján ismét a Hotel Menthol kerül színpadra, ezért azt a művészt faggattam, aki a Cervinus Művészeti Fesztivál 14 napjából 10 napot tölt színpadon. Ő Polák Ferenc, a Teátrum legfiatalabb színművésze, aki a Wilkommennel nyitotta meg a Fesztivált és a Drótos Jankó című előadással ő is zárja majd. A színművész Dósa Zsuzsa művészeti igazgató nevével fémjelzett első ősbemutató, a Holle anyó szlovák nyelvű változatában Jakub szerepét játszotta, majd a magyar változatban is átvette a szerepet. A Cervinus Művészeti Fesztiválon a Lili bárónő kivételével minden előadásban benne volt, színes, különböző karaktereket formál meg, igen széles palettán, a Hotel Menthol főszerepéig. A Hotel Menthol vasárnapi előadása előtt beszélgettem a fiatal színművésszel.

– Hogy érzed magad?

– Jól! Nagyon jól érzem magam. A Fesztivál vége felé tartunk, hétfőn van egy szabadnap, kedden Drótos Jankó és Szarvason vége. De utána megyünk Nyárasdra. Szombaton sikerült nagyon kiadni az energiámat és feltöltődni egyaránt. (A Hotel Menthol előadása volt.) A sikerből pont annyit tudok befogadni, amennyit beleadok. Az egész Fesztivál alatt nem éreztem nyomást magamban, nem éreztem, hogy nagyon akarom, hanem mindent annyira lazán, örömmel, színészi játékkal, odafigyeléssel csináltam, és éppen ezért, rendkívül jól éreztem magam. Mégis minden benne volt, aminek benne kellett lennie sőt, jobb pillanatok is születtek. A Csodaszarvasban például nem hangban, hanem érzelemben voltam feszült. Bettivel (Szemerédi Bernadett) beszélgettünk, hogy azért szeretünk együtt dolgozni, mert mindketten azt keressük, hogyan lehet még többet kihozni egy-egy előadásból, hogyan lehet új színt, új érzelmeket belevinni, mert mindig egy kicsivel többet akarunk. Új érzelmi állapotot, új hangsúlyt, és a nézők, akik már látták korábban, ezeket az apróságokat észreveszik, és ez minket inspirál.

– A Gálán különböző stílusú dalaid voltak, melyiket szereted a legjobban?

– Most az Árnyékdal a kedvencem, arra összpontosítottam, még nem énekeltem gálán. Ha először csinálok valamit, akkor csak arra koncentrálok, és elragad a szenvedély, de azt a visszajelzést kaptam, hogy jó volt. De a Wilkommennek is vagy a Mimma dalának Ivettel megvan a varázsa.

– Herodes dala sem volt semmi…

– Ezt többen nem így érzik. Ez a dal feszegeti a határokat, kiragadva a musicalből másképpen hat.

– A Valahol Európában szerepének nagyon örültél, most milyen játszani?

– Igen, de ott nem én vagyok a főszereplő, nem én viszem, hanem Betti és Öcsi (Szemerédi Bernadett és Timkó János), de nagyon jó karakterszerep. Sokkal jobban koncentráltam a Csodaszarvasra és a Hotel Mentholra. Fel kellett állítani egy fontossági sorrendet, hiszen minden este játszottam, ami nem jelenti azt, hogy nem voltam jelen a színpadon száz százalékosan. Amit az elején mondtam, hogy a siker visz tovább minket, ettől múlik el a fáradtság, ha kevesebbet adsz, kevesebbet kapsz és elmarad a feltöltődés.

– Az Ármány és szerelemben jól hoztad Von Kalb alakját…

– Azt szeretem! Azt tanultam, hogy nincsen kis szerep, csak rossz színész. Ezért próbálok mindent kihozni egy szerepből, így Von Kalb figurájából is sikerült olyan karaktert létrehozni, akire emlékszik a néző. Próbálok minden szerepet úgy eljátszani, hogy az hangsúlyos legyen.

– Miért szereted az Ármány és szerelmet?

– Mert megvan a varázsa Schillernek, a történetnek. Von Kalb szerepe, aki fontosnak tartja magát, pedig nem az, csak kompenzál.

– A felolvasó esten úgy tűnt nagyon megérintett a szerep…

– Ezt a szerepet játszom Pozsonyban a Nemzeti Színházban. Amikor Zsuzsa mondta, hogy lesz, és, hogy mit játszom benne, azt mondtam jó. A fiúnak, akit alakítok, egy zárt jelenete van, abban kell mindent belesűríteni, ezért fontos. Mert Gyurkoról szól az egész darab, őt rejtegetik, róla, érte szól minden, de neki csak itt van lehetősége megmutatni mindent, ami az egész darabon keresztül folyik. Nagyon szeretem.

– A Nyáresti kabaréban mi volt a kedvenced?

– A Hófehérke és a hét elgyötört törpe Sopánka figurája. Kár, hogy csak egy jelenet, és nem egy darab…

– A Tessedik 50 gáláján konferáltál, ez új számodra?

– Nem új. András megkért, és örömmel vállaltam. De közben elkápráztatott a táncosok előadása, magával vonzott a gála hangulata is.

– A Csodaszarvas Magor szerepét még most is felfokozott érzelmi állapotban játszod…

– A Csodaszarvas mindig visszahoz egy emléket, ami bennem van, mert megtörtént velem, egy időben a próbákkal, nagyon mély emléket hagyott, de amikor játszom, mindig visszatér. Még ma is felkavar, de már csak Magorként, és ott jó, hogy előjön, magánemberként megérinti a lelkem, de nincs utóhang.

– Hotel Menthol? Tegnap este örömjátékot játszottatok…

– Pont a Fesztivál végén van a legnehezebb előadás. Ide készülni kell! A koreográfiát, a szöveget át kell venni. De amit mi visszakapunk a nézőktől, az csodálatos érzés. A tegnapi este nagyon jól sikerült. Az egyik kedvencem.

– Végül a Drótos Jankó…

– A szívem csücske, nagyon szeretem, közel áll hozzám. Táncszínház, ráadásul szlovákul. Várom, hogy színpadra léphessek vele.

– Mennyire nehéz naponta átállni másik szerepre?

– Nehéz, de szeretem, így jókedvvel dolgozom. Napközben próba, este előadás. Örömet okoz a feladat. Átállunk, csináljuk, hiszen jó a csapat!

– Hogyan telik a nyár további része?

– Még megyünk Nyárasdra a Hotel Mentholt játsszuk, utána elutazom nyaralni jó messzire.

– Köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok Nyárasdon, utána kellemes pihenést, és ősszel találkozunk itt Szarvason!

Galambos Edit

Fotó: Babák Zoltán

P.S.

A vasárnapi előadás második felvonását az eső miatt félbe kellett szakítani. Bár így a protokoll szerint az előadás megtartottnak tekinthető, a Cervinus Teátrum úgy döntött, szeptemberben 50% kedvezménnyel nézhetik meg az előadást a nézők, ezért tegyék el jegyeiket. Nagyon szép gesztus, ebből is látszik, hogy a színház a nézőkért mindent megtesz, mert fontosak számukra. A másik nemes gesztus, hogy némileg kárpótolják a nézőket kitartásukért, a teljes csapat – színészek és táncosok – az esőben végigénekelte, táncolta a finálét, a főrendezővel együtt. A nézők a színpadon lévőket, a színpadon lévők a közönséget tapsolták meg. Így is lehet!

Exit mobile version