in ,

Települési és megyei értékek rejtőztek a kézműves játszóházban

A Települési és a Megyei Értéktárban szereplő kincsek is felvonultak abban a karácsonyi játszóházban, amely az Aquarius67 Alapítvány és a Cervinus Teátrum közös szervezésében valósult meg. A szervezet sikerrel szerepelt az Agrárminisztérium által kiírt Hungarikum pályázaton, amelynek a célja ezeknek az értékeknek a megismertetése és köztudatban tartása volt. Bemutatásuk a karácsonyi ünnepkör köré szerveződött, méghozzá oly módon, hogy a felnövekvő generáció is bekapcsolódhatott a munkafolyamatokba.

– Az idén 50 éves Tessedik Táncegyüttes, amely már elfoglalta méltó helyét a Megyei Értéktárban, képviseli az országos táncházmódszert. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy akár fiatal, akár idősebb korban minél többen tapasztalják meg a közös tánc örömét, és közelebbi kapcsolatba kerüljenek tradícióinkkal. Emellett a Körös-Maros Nemzeti Parkra is felhívjuk a figyelmet, mégpedig úgy, hogy azt az osztályt, aki a legtöbb karácsonyról szóló mesét, verset és rigmust gyűjti, egy belépővel ajándékozzuk meg – sorolja a pályázat nyújtotta lehetőséget Uhljar Zita, az alapítvány kuratóriumának elnöke.

Hozzátette, a Szlovák Általános Iskola diákjai nagy erővel dolgoznak a feladaton, amihez illeszkedve egy kiállítást is szerveznek. Továbbá a Chován Kálmán Művészeti Alapiskola is kapcsolódik a pályázathoz. Az alapot esetükben stílszerűen a karácsonyi dalok szolgáltatják. Azok, akik a legszebb és legtöbb ilyen szerzeményt gyűjtik össze, jutalmul előadhatják őket a Cervinus Teátrumban rendezett gálaműsoron. Emellett a vasárnapi gyertyagyújtásokon is bemutatják a növendékek azokat a betlehemes játékokat és énekeket, amelyeket ennek keretében elevenítettek fel.

A főszervező emlékeztetett, a Szarvasi Települési Értéktár rendkívül gazdag, jelenleg már több mint száz értéket tartalmaz. Ezek mellett a legtöbben észrevétlenül elsétálnak, vagy nem tulajdonítanak nekik különösebb jelentőséget. Bízik benne, hogy a program révén közelebb kerülünk gyökereinkhez, és értékként tekintünk az elődeink által ránk hagyott örökségre.

A délután során 8-10 települési érték került előtérbe. Az előcsarnokban elhelyezett asztaloknál olyan hagyományos tevékenységekbe lehetett bekapcsolódni, mint a szalmafonás, mézeskalács díszítés, fafaragás vagy a textilből való alkotás. Emellett egy kistermelővel is találkozhattak a betérők, aki házi készítésű lekvárjából és a Hungarikumnak nyilvánított akácmézből is hozott kóstolót. Az általános tapasztalat az, hogy van érdeklődés a hagyományok iránt, de kevesen vannak azok, akik komolyabb figyelmet szentelnek nekik.

– Azt látjuk, hogy egyre többen szeretnék saját kezűleg is elkészíteni a különböző szalmadíszeket. Sok gyerek és a család keres fel bennünket azzal a szándékkal, hogy szeretnének tanulni a mesterség alapjait. Ezzel együtt azt is látjuk, hogy mélyebben már csak nagyon ritkán merülnek el a szalmafonásba – vázolja a jelenlegi helyzetet Maczkó Dóra, a Sárarany Szalmaporta egyik tulajdonosa.

Ez egyik okot szerinte az jelenti, hogy nehéz a megfelelő alapanyaghoz hozzájutni, de emellett az is szerepet játszik, hogy a mai generációnak jellemzően kevesebb a türelme és a figyelme.

A napot a Kacagó Bászínház előadása, az Egyszer volt Budán kutyavásár című tanulságos bábmese zárta.

Tetszett a cikkünk?

Fusson a sötét! – Immár két gyertya ég az adventi koszorúnkon!

Még egy hétig látható a kézművesek kiállítása