in ,

Szarvasi penge a varsói királyi palotában

0

„Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki” – azaz “Lengyel, Magyar, két jó barát, együtt harcol és issza borát”, az eredetihez azonban „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt emel kardot, kupát” változat áll közelebb. A lengyel „szabli” ugyanis a szablya megfelelője, és nem véletlenül foglalták bele ebbe a régi mondásba e fegyvert a lengyelek.

E két nemzet összefonódása a kard kapcsán több évszázados múltra tekint vissza. Báthory István lengyel királlyá választása után megreformálta a hadsereget és hozta létre a lengyeleknél az első huszáralakulatot, amelyek felfegyverzéséhez kezdetben Erdélyből hívott szablyakészítő mestereket.

Ez a kapcsolat mélyült aztán tovább a múlt század elején, amikor az 1924-es párizsi olimpia után a lengyelek a híres vívómesterhez, Borsody Lászlóhoz jöttek Budapestre tanulni. Közös munkájuk igen sikeres volt: míg a párizsi olimpián az első 10-be sem jutottak be, addig az 1928-as amszterdami olimpián már bronzérmes lett a lengyel kardcsapat, csak a korszakot domináló magyar, illetve olasz csapat előzte meg őket. A második világháború után a végleg Lengyelországba telepedett Kevey János vívómester, Borsody tanítványa pallérozta tovább az ottani vívókat.

Ezt a hagyományos barátságot Lengyelországban a mai napig ápolják, minden év novemberében kerül megrendezésre a Szablya Nap nevű esemény, amelyre ezúttal is hivatalosak voltak a Magyar Szablyavívó Egyesület képviselői – és először ért engem is az a megtiszteltetés, hogy részt vehettem az Egyesület képviseletében e jeles napon.

14 órás vonatút után érkezett meg csapatunk a lengyel fővárosban, ahol először az éppen folyó szablya szemináriumba kapcsolódtunk be. Az ebédszünetben aztán egyik vendéglátónk, Jarosław Buć telefonján mutatta meg nekünk a kb. 100 fős sort, akik a rendezvény kezdete előtt 1 órával már a bejutásra vártak. Az ebédszünet után elindultunk a Szablya Nap helyszínére, amely a Varsói Királyi Palota lélegzetelállító épülete volt.

Az eseményt a lengyel, majd a magyar himnusz nyitotta meg a bálteremben, amelyet követően a szervezők, majd Máday Norbert, a Magyar Szablyavívó Egyesület elnökének beszéde hangzott el. Ezután Jacek Wojtysiak fegyverkovács-mester tartott kimerítő előadást a különböző korban készült szablyákról. Ezt követte Máday Norbert Borsody Lászlóról készült könyvének bemutatója, amelyen a szerző részletesebben mesélt a két nemzet múltjának összefonódásáról. A báltermi részt Michał és Piotr Pawłowski előadása zárta, akik édesapjuk, az egyik legeredményesebb lengyel kardvívó, Jerzy Pawłowski emlékeit elevenítették fel.

Mire az előadás véget ért, már kezdett besötétedni, és az eső is elered. A körülmények ellenére több, mint 100 lengyel állt kint, az épület főbejárata előtti elkerített területet körbevéve. Ők azok, akik nem jutottak be a bálterembe, és mindannyian egy dolog miatt jöttek el: hogy láthassák élőben a lengyel-magyar szablyákat suhogni. A lengyelekkel közösen előadott formagyakorlatok után külön-külön láthattak a résztvevők a két csapattól különböző technikai gyakorlatokat, majd szabadvívást is. A sikeres bemutató után kicsiny csapatunk vacsora után elindult a varsói Központi Pályaudvar felé, hogy ismételten 14 órai vonatozás során beszéljék és pihenjék ki a nap történéseit.

Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak, akik nélkül nem érhetett volna ez a megtiszteltetés: Jarosław Buć-nak, Máday Norbertnek, Tárnok Tündének és Balogh Imrének a szervezést, a Magyar Szablyavívó Egyesület bemutatózó csapatának (Balogh Imre, Szabó Csaba, Békési István, Gausz Tamás, Reicher Róbert, Somogyi Előd, Molnár Orsolya) és Tihanyi Mihálynak a rengeteg segítséget, Pawelnek és Wojteck-nek azt, hogy egész nap szállították a csapatot. Jövőre is találkozunk!

What do you think?

Laurinyecz Levente0

Gyakorlós mesemondó siker Gyulán

Fotó: Hegedűs Éva0

A Városi Könyvtárból a Szentföldre