G.E.
A Cervinus Teátrum William Somerset Maugham – Nádas Gábor – Szenes Iván Imádok férjhez menni című zenés vígjátékát mutatja be november 29-30-án Dósa Zsuzsa rendezésében. A négy főszereplő: Victoria, akit Szemerédi Bernadett alakít majd, akinek két férje és egy férjjelöltje van. A jelenlegi férjet Frederick Lowades-t, Boronyák Gergely, a jövendő férjet Leicester Patont Nagy Róbert, a halottnak hitt férjet, aki megsebesült, és hadifogolytáborban volt Bill Cardewe-t Timkó János kelti életre az angol humorral fűszerezett vígjátékban. Timkó János a Tartuffe sikeres címszerepe után egy teljesen más karakter bőrébe bújik majd, egy igazi angol férfit, Billt személyesíti meg.
– Bill Cardewe-t alakítod, aki két év után tér haza, és akit hősi halottnak hittek. Milyennek látod Billt?
– Az az angol férfi, aki kicsit bohémabb, kicsit lazább, mint Freddie. Megjött a háború után a fogságból, mindenki úgy tudja, meghalt, ez nem igazán jó érzés. Nyilván van egy sértettsége is, hiszen a legjobb barátja vette el a feleségét. De alapvetően simán túllép ezen. Hiú, kicsit narcisztikus, az angol urak között jóval modernebb vonalat képvisel, jóval szabadosabb, lazább. Neki például belefér a zsebre dugott kéz. Nem kötik szabályok, nyilván vagányabb egy kicsit – mégiscsak egy férfi.
– Milyennek látja Bill Viktóriát?
– Victoria a domináns a házasságban, a kedvességével eléri, amit akar, nem erővel, de ő irányít! Nagyon kedvesen, nagyon aranyosan, de bolondot csinál a két férjéből. Elhangzik, hogy fájna Victoriának, ha újra nősülnének a volt férjek, de ez nyilván Victoria után eszükbe sem jut, mert egy pasit innentől a világba lehet kergetni. Nyilván a darabot nem kell komolyan venni, ez egy vígjáték, nagyon jó angol humorral, nem Csehov mű. Victoria nagyon hazafias tettnek érzi, hogy könyvjelzőket hímzett a katonáknak. De a kedvencem, hogy csak Victoria hálószobájában lehet fűteni a gyerekszobán kívül, és még ideológiát is gyárt arra, miért. Ezt nyilván Freddie sem veszi be, de úgy tesz, mintha elhinné, hogy ez milyen hazafias tett.
– A darab végén mégis van Billnek is és Freddie-nek is egy-egy nagyon érzéki, gyengéd búcsúja Victoriával, Victoriától…
– Persze, mert közben a kémia meg működik. De mégis kibírhatatlan a kapcsolat, nem működik. Bill ösztönösebb Victoriához képest. (Ehhez nyilván a háború, a fogság is hozzájárult.) Amolyan „nem érdekel, kirúgom a ház oldalát” típus. Victoriához valóban Paton az ideális, mert simulékony. De valószínű ilyen volt Bill is és Freddie is az elején. Azt mondanám, Paton egy korai Bill és egy korai Freddie, ha meggondolom. Minden kapcsolat elején a jó, a szép oldalunkat mutatjuk, a legjobb arcunkat. Az, amit mondtál, hogy szépen búcsúzunk a darabban Victoriától – persze, szépen búcsúzunk, hiszen tudjuk, többé nem kell vele élni. Nyugodtan tehetjük a szépet, lehetünk kedvesek.
– Freddie a barátod, egy húron pendültök…
– Igen Freddie jó barát. Elvette Billnek a feleségét ez annyira…, hogy is mondjam…, tudod, van ez a fajta férfibarátság, ahol ez nem jelenthet gondot, csak ideig-óráig. A jelenetekben benne van a fricska, az, hogy ugratjuk egymást, de vannak nagyon szép jelenetek, például, amikor Bill melegszik a tűznél, Freddie egy széket visz oda neki. Freddie-vel sokkal szorosabb a barátságuk, olyan ez a kapcsolat, mint amikor két férfi közel tud kerülni egymáshoz, mint Brick és Skipper kapcsolata (T. Williams Macska a forró bádogtetőn), csak itt Skipper nem meleg, hanem hetero. Ez a fajta kötelék van Bill és Freddie között, amelyre Brick vágyott Skipperrel kapcsolatban. Szinte testvéri viszony annyira szoros. Emellett persze folyamatosan ugratják egymást mindennel. Férfias élcek, az egyik, aki a kandallóban főz, a másik meg nem akarja megenni. Két fura figura – remélhetőleg a nézők szeretik majd őket. Két különböző személyiség, de alapjaiban nagyon hasonlítnak. Freddie nyugodtabb, megalkuvóbb, Billt pedig nem érdeklik a konvenciók, vagányabbnak tűnik.
– Szerep szerinti barátságokról beszéltünk, de neked, mint Timkó Jánosnak mi a véleményed a férfibarátságról?
– Azért nehéz a barátság kérdése az életben – nyilván idő is kell a barátságra, de nem időfüggő a barátság. Nekem vannak gyermekkori barátaim…. és még mindig megvagyunk. Én hiszek abban a fajta mély férfibarátságban, amilyen Bill és Freddie barátsága.
– Négy-öt dalod van, vagy egyedül, vagy ketten, vagy hárman énekeltek. Ráadásul a dalok megszólaltatása mellett a tánclépéseket is nektek kell a színpadon előadni…
– A dalok készen vannak, hiszen egy hét van már csak hátra. A koreográfiát Macska (Magyari László) készítette, és ránk írta. Jók, megcsinálhatóak, szerethetőek, látványosak. Macska jó koreográfus! Ráadásul személyre szabja a koreográfiát, nem kényszerít ránk semmit. Az a célja, hogy jól érezzük magunkat tánc közben, kényelmes legyen, vagyis nagyon színészbarát. Persze sokat kell gyakorolni, de megvan a maga szépsége.
– Ezúttal is Dósa Zsuzsa rendezett, ahogyan a Macska a forró bádogtetőben. Most milyen volt az alkotói folyamat?
– Zsuzsa nagyon jó rendező, ez egy zenés darab, többrétegű az ének és a tánc miatt, de Zsuzsának ez nem okozott problémát. Ráadásul megbízik a színészeiben. Nagyon jóindulatú, türelmes és színészbarát rendező, jó a színészvezetése. Megvalósítható ötletei vannak, amelyek beépíthetőek az előadásba. Nem csak drámát, de zenés vígjátékot is jól tud rendezni. Tökéletes színésznő, és tökéletes rendező is!
– János, kívánom, hogy érezd jól magadat Bill Cardewe szerepében. Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést!
Galambos Edit
A fotót Valló Zoltán készítette.
