in , , ,

Ó, ó, Victoria!

Szemerédi Bernadett, Boronyák Gergely és Timkó János (Fotó: Babák Zoltán)0
Szemerédi Bernadett, Boronyák Gergely és Timkó János (Fotó: Babák Zoltán)

A Cervinus Teátrumban 2019. november 30-án került sor Dósa Zsuzsa rendezésében William Somerset Maugham – Nádas Gábor – Szenes Iván Imádok férjhez menni című zenés vígjátékának díszbemutatójára, óriási sikerrel.

William Somerset Maugham Imádok férjhez menni című vígjátéka 1919-ben jelent meg. Magyarul Nemes László fordította le a József Attila Színház számára. A darabhoz a kor népszerű szerzőpárosa – Nádas Gábor zenét, Szenes Iván dalszövegeket – írt. 1964-ben, a bemutatón Victoriát Váradi Hédi, Bill Cardewe-t Bodrogi Gyula, Frederick Lowades-t Darvas Iván, Leicester Patont Horváth Gyula alakította.

Az első világháború után játszódó történet lehetne dráma, hiszen egy férfi hazatér a hadifogságból, akiről úgy tudták, hősi halált halt. Meggyászolták, de egy idő után a feleség újra férjhez megy, lehet, hogy kicsit gyorsan, de kell a támasz, hiszen nehéz idők voltak és a férfi hősi halála után megszületett gyermeke is. Történt ilyen eset. De a szövegkönyvet William Somerset Maugham vígjátéknak írta, a darab az emberi természetet mutatja meg, ezt viszont mélyrehatóan, a maga valóságában, igazi angol humorral fűszerezve.

Victoria (Szemerédi Bernadett), második férjével Frederick Lowades-szel (Boronyák Gergely) él. Az első férje, Bill Cardewe (Timkó János) hősi halált halt az első világháborúban. Bill és Frederick nagyon jó barátok voltak. A darab elején Victoria elmondja, hogy mind a két férjét egyformán szereti, sőt, ha lenne egy harmadik, azt is pontosan ugyanúgy szeretné. A háború utáni ínséges időben egy régi barát, Leicester Paton (Nagy Róbert) az, aki Victoria számára beszerzi a csokit, a vajat, a cukrot, a wiskyt és minden luxus dolgot, amit csak megkíván. Victoria édesanyja, Mrs. Shuttleworth (Jónás Gabriella), szeretné, ha lánya Mr. Paton mellett kötne ki. Az első felvonás végére a hadifogságból hazaérkezik a halottnak hitt első férj, Bill. Ahogy a vígjáték szabályai megkövetelik, a darab vége minden szereplő számára boldogságot hoz.

Nagyon jó humorú vígjátékot láttunk, olyan zenével, amelyek Somerset Maugham szövegének folytatásaként hangzottak el, minta nem is külön szerezték volna a zenét, írták a dalszöveget, hanem egyszerre, mintegy kiegészítve a történteket. A dalbetéteket a színészek mindannyian tökéletesen adták elő, ráadásul a dal közben táncra is perdültek, hiszen nem volt tánckar. Minden művész mesterfokon játszott, színészileg, énekesként, táncosként. A táncok nagyon szépen belesimultak az előadásba. Magyari László koreográfus kiváló munkát végzett, ahogyan Kertes Anna korrepetitor is, hiszen nem csak énekeltek, hanem érzelmi töltettel adták elő a dalokat. Dósa Zsuzsa vezényletével egy olyan darab született, amely népszerűsége most útjára indult, de biztos vagyok abban, hogy évekig műsoron tudja tartani a Cervinus Teátrum.

Victoria szerepét Szemerédi Bernadett olyan szerethetően formálta meg, hogy közben eszünkbe sem jut, hogy önző, hogy manipulál, hogy úgyis az van, amit Victoria akar. Ugráltatja mindkét férjét, ráadásul meg van győződve róla, hogy neki minden jár, szerinte a férjek már hozzászoktak, hogy ne egyenek, nekik nem kell a meleg, ez kizárólag az ő kiváltsága. Magyarázata, hogy miért neki jár a fűtött hálószoba és miért hideg a nappali zseniális. Persze, hogy nem igaz, de olyan kedvesen adja elő, hogy meg kell hajolni előtte. Szemerédi Bernadett annyi kedvességgel, annyi bájjal, annyi kacérsággal, nőiességgel játszik, hogy ahogyan a három férfi a színpadon, úgy a közönség is megadja magát, és boldogan behódol a színésznő játékának.

Timkó János Bill szerepében egy új arcát mutatta meg. Mert azt, hogy jó színész és fantasztikus a hangja, már bebizonyította, de az, hogy ennyi humorral vígjátékot játszik, táncol, és ez még örömet okoz számára az mindenképpen új a szarvasi közönség számára. Timkó János olyan, szerethető férfit mutatott meg a közönségnek, aki képes szembemenni akár a hadifogolytábor parancsnokával, de még Victoriával is. Az angol férfiaknál sokkal vagányabb figurát alakított. Mindent megtesz, hogy szabaduljon házasságából, ám mindezt angol eleganciával teszi, senkit meg nem bántva. Freddie-vel való barátsága érték számára, cinkosságuk, rivalizálásuk szeretetteljes. Timkó János tökéletes alakítással hatott a közönségre.

Boronyák Gergely Freddie-t formálta meg szintén nagyon jó humorral, ő is rendkívül jó alakítással, mert az általa megformált férfi igazán az angol úr. Freddie kicsit merevebb férfi, konfliktuskerülő, igazi papucsférj, aki teljesíti felesége minden kérését, de amint alkalom kínálkozik, boldogan menekülne házasságából. Barátja iráni tiszteletből segítette Victoriát, és aztán el is vette. Bill-lel való barátságát többre értékeli feleségénél, és ráadásul unja már, hogy Victoria ugráltatja. Boronyák Gergely remekül hozta azt a férjet, aki, bár szereti feleségét, mégis szabad szeretne lenni, mindezt olyan szeretetre méltóan, hogy neki is drukkol a közönség. Gergőnek alkalma volt gitárját is bevonni a játékba egy dal erejéig, ami különlegessé tette az előadásmódot, ahogy előadták Szemerédi Bettivel.

Nagy Róbert Leicester Paton szerepében hitette el, hogy szelíd férfiként is lehet sikereket elérni Victoriánál, főleg, ha milliomos. A férfi fülig szerelmes Victoriába, ezért teljesíti minden kívánságát, amit csak Victoria akar, és amint alkalma van, megvallja érzéseit. Victoria és Paton fergeteges tangója felfedi a szelíd férfi vadabb oldalát is, ezzel döntésre bírja Victoriát, hogy mellette még boldogabb lenne, ráadásul luxusban élhet. Nagy Róbert Leicester Patonja ötvözte Bill és Frederic jellemét, mert szelíd, szíve hölgyének mindent teljesítő, és mégis érzéki férfi. Nagy Róbert nagyon szerethető Leicestert varázsolt a színpadra, nagyon jó színpadi játékával.

Jónás Gabriella Mrs. Shuttleworth szerepében megmutatta, hogy Victoria nem esett messze a fájától. Jellemük hasonlít. Mrs. Shuttleworth nagyon szerette volna már régen Mr. Patont lánya férjének, de ennek csak most jött el az ideje. Jónás Gabriella olyan energiával játszik a színpadon, hogy játékával bebizonyította – nem először –, hogy nincsen kis szerep egy fantasztikusan jó színésznő számára.

Harcsa Boglárka két szerepet kapott, egy-egy jelenetben. A második felvonásban Cecili Pogson konyhaművész szerepében, a harmadik felvonásban Motmorency kisasszony szerepében nyújt nagyon emlékezetes alakítást. Boglárka mindkét szerepében üde színfoltja az előadásnak, mert olyan szélsőséges karaktereket láttunk tőle, hogy a közönség dőlt a nevetéstől. A színésznő energiabombaként játszotta el a két nő szerepét, a második jelenete végén nyíltszíni tapsot kapott. Nagy elismerést érdemel, ragyogó alakítás mindkettő.

Nádházy Péter Raham ügyvéd szerepében egy jelenetben jelenik meg, alakítása – bár tőle nagyon szokatlan –, de kiváló karaktert mutat meg. Egy fura beszédű, gyorsmozgású, furfangos figurát alakít. Rigler Renáta Denise kisasszonyt élénken, vidáman, kedvesen játssza. Balázs Henriett Tylor, a szobalány szerepében lép színpadra, akinek több pillanata van, megjelenésére mindig oda kell figyelni.

Dósa Zsuzsa rendező olyan látványvilágot, olyan könnyed előadást álmodott meg, amely az angol humort ötvözte slágerekkel, mindezt homogénen, simulékonyan. Az előadás bár három felvonásos, de úgy elszalad az idő, hogy sajnálod, hogy vége, mert néznéd még. Könnyed, humoros, nagyon szerethető előadást láthattunk, bravúros színészi játékokkal, színpadképpel, hangzásvilággal és ezzel együtt zseniális rendezéssel. A közönség minden dal után lelkesen tapsolt, ezzel is kifejezve nagyon tetszik, amit lát. Pár kiemelkedő jelenet, amely rendezésben, de színészi játékban is bravúros – szerintem. Időrendben az első a Kicsit szomorkás a hangulatom… című dal, amely nagyon érzelmes, intim jelenet. A dal úgy kezdődik, hogy a gitár Fereddie kezében van, az akkordokat ő játssza, de Victoria pengeti a húrokat, vagyis ketten szólaltatják meg a hangszert, ez ugyan nem „robban”, de nagyon szép jelenet, mert egy őszinte együttlétről, szeretetről tanúskodik (de csak a dal végéig). Szemerédi Bernadett és Boronyák Gergely megoldotta, hogy nagyon szép jelenetté váljon. „Robban” a színpad, amikor Bill megérkezik, olyan energiával jön be a színpadra Timkó János olyan széles mosollyal, olyan energikusan énekel és táncol, hogy a közönség sem tehet mást, vele örül. Az egyik legjobb jelenet, az első felvonás vége, amikor Billnek próbálják elmondani, hogy Victoria Freddie felesége. A következő „robbanás” Victoria és Paton fergeteges tangója. Szemerédi Bernadett és Nagy Róbert érzéki tangója fantasztikus. Motmorency kisasszony jelenléte a színpadon emlékezetes marad. Ahogyan Victoria, Bill és Frederick közös jelenetei, dalai, táncai is kiemelkedőek, nem is lehet választani közülük, melyik a legjobb. Az egész előadás nagyon szórakoztató, nagyon humoros, és minden perce örömet okoz a néző számára.

A díszlet-és jelmeztervek Nagy Szilvia munkája, és ismét csodálatosan szép, szolid díszletet, jelmezeket tervezett Victoria megjelenése, a fantasztikusan elegáns ruhák, amelyek minőségi anyagokból készültek nagyon szépek. A jelmezeket Zleszik Erika készítette. Magyari László, hihetetlenül szép látványos koreográfiát tervezett, ami teljesen homogénen beleillett az előadásba. A korrepetitor Kertes Anna, akinek a szólók, duettek, tercettek betanítása remekül sikerült, nagyon szép hangzása volt az előadásnak. A darab dramaturgja Dósa Zsuzsa volt.

A háttérben Budai Károly, Iványi Máté, Ottlakán Renátó, Pljesovszkiné Marcsi, Salgó Balázs és Valach Vendel dolgozott, hogy a nézők látványban és hangban a legkiválóbbat kapják.

Nagyon szórakoztató, vidám előadást láttunk, a színművészek ezer fokon égve játszottak és érezni lehetett, hogy mindenkinek örömöt okoz a színpadi jelenlét, és ezt a nézőknek is sikerült átadni, akik hosszú tapssal köszönték meg az előadást.

Galambos Edit

A fotókat Babák Zoltán készítette.

Lázár Zsolt és Babák Mihály polgármester (Fotó: Hegedűs Éva)0

Az ünnepi díszkivilágítással együtt gyulladt meg az első gyertya lángja

Fotó: Babák Zoltán0

Versekkel és dalokkal köszöntött be a karácsonyi hangulat Szentandráson