G.E.
Január végén, kilenc napon keresztül, forgatták a Cervinus Teátrum színművészei Peter Karvaš Szigorúan Tilos! című tragikomédiáját, amelyet ezúttal filmen örökítetek meg. Ahogy a színdarabot, a tévéjátékot is Varga Viktor rendezi az operatőr Bohák Péter.
Peter Karvaš Szigorúan Tilos! című tragikomédiáját 2017 szeptemberében ősbemutatóként láthatta a közönség dr. Dósa Zsuzsa fordításában. Karvaš 1969-ben írta, de a rendszerváltásig betiltott színdarab volt hazájában. A szerző, Peter Karvaš szlovák író, drámaíró, színházi teoretikus, tanár, elméleti szakember, aki számos prózát, drámát és elméleti művet írt.
A tragikomédia közönség előtti felvételére az utolsó előtti forgatási napon került sor, február 1-jén a kamarateremben, amely zsúfolásig megtelt nézőkkel.
Az előadás előtt a Teátrum főrendezője, Varga Viktor válaszolt kérdéseimre.
– Hogyan, milyen forrásból valósulhatott meg a filmforgatás?
– Az EMMI írt ki pályázatot, éltünk a lehetőséggel, pályáztunk és nyertünk is. Sajnos a vidéki színházaknál csupán archiválási céllal rögzítenek előadásokat. Budapesten a Thália Színházban ugyan a Vidéki Színházak Fesztiválja alatt a MTVA rögzít néhány előadást, de a kisebb színházaknak, főleg a nemzetiségi színházaknak esélyük sincs részt venni a fesztiválon, pedig mi is a nemzet része vagyunk. Úgy gondolom, a Szigorúan Tilos! nagyon fontos színházunk életében – egyrészt sorsfordító előadás volt szakmailag, másrészt pedig társadalom szempontjából is, hiszen nem véletlen a közönségsikere a városon belül. Ugyanakkor a Nemzeti Színházban is nagy sikerrel játszottuk, és a szakma is elismeri és kedveli ezt az előadásunkat. Ezért gondoltuk úgy, hogy érdemes belőle TV játékot készíteni, hogy fennmaradjon az utókornak.
– Mennyi idő volt a forgatásra?
– Kilenc nap alatt kellett felvenni az egészet. Nagyon feszített tempóban dolgoztunk. Nem egy előadást vettünk fel, hanem ötvöztük a filmtechnikát a színházi előadással. Még nem tudom, hogy a vége jó lesz-e, a hatása az lesz-e, amit elképzeltem. Szerettem volna azt, ha túllép a színház a színházi határon és a tévéjáték pedig egy kicsit belép a színházi világba. Egy ötvözött előadást szeretnék, ami egyrészt tévéjáték másrészt színházi előadás.
– A színházi előadást is és a filmet is te rendezed. Mennyire más rendezni színházi előadást és TV játékot?
– Sokkal nehezebb a film. Azért mert több dologra kell odafigyelni. Az érdekessége az, hogy ha az ember megrendezett egy előadást, az már kész, de az előadásként van készen. A színházban ülő néző azonnal kapcsol, hiszen egy nézőpontból nézi a darabot, a nézőtérről. A kameránál viszont ahány szereplő van, annyi szituáció tud lenni, annyi szemszögből kell vezetni tudni a nézőt. Teljes mértékben újra kell gondolni, mit mutatunk meg. Ez egy nagyon izgalmas játék, és nagyon fárasztó.
– Fontos, hogy ki az, aki a kamerán keresztül rögzít. Ki az operatőr?
– Bohák Pétert kértem fel, hiszen a legtöbb színházi előadásunknak ő volt az operatőre. Egészen szépen látja azokat a finomságokat, amiket a film megkíván és adott esetben maga az előadás kínál. Vannak apró nüánszok, amiket meglát, gyakran hallgatok rá.
– Nagy horderejű a vágó munkája, hiszen az ő szemével látjuk majd a filmet, ki fogja összeállítani az előadást, a felvett anyagból?
– Én fogom vágni. Nekem ez részben szakmám, részben hobby. De inkább hobby.
– Tudom, hogy a Cervinus Teátrum kisfilmjeit is te készíted…
– Igen, azokat is én készítem. De úgy gondoltam, hogy ha már az én noszogatásomra készült el a fordítás, megkaptuk a játszási jogokat az előadásra, akkor jó, ha én viszem végig, hogy ez az előadás a Cervinus Teátrumhoz kötődjön.
– Az előadásban Andrej szerepét Boronyák Gergely játssza, ma este először. Andrejnek meghatározó kötődése van Annához érzelmileg, de Gondával is nagyon kemény, hosszú „párbajuk” van. Okoz-e rendezői igazítást ez az előadásban?
– Nem befolyásolja a szereplőváltozás a rendezői koncepciót. Azt, amit elképzeltem Gergő megcsinálta. Ma este lép először közönség elé ebben a szerepben. Azt kell mondjam, hogy a habitusából adódóan az előadás nem változott. A hangsúlyos pontok, ami ezt a szerepet jellemzi nem változott. Ez egy szerep, egy kész előadás, amibe Gergőnek be kell lépni – egyébként minden elismerésem, mert Gergő nagyszerűen csinálja. Nem szakmai tudás, hogy egy színművész fel tud vállalni egy sikeresen futó darabban egy szerepet, hanem egyszerűen profizmus kérdése. Gergő nagyon profi. Magára öltötte Andrej szerepét, hozzá tette, magából, amit szerinte hozzá kellett tennie, de az egységből nem lépett ki. Vagyis az előadás nem változott, a hangsúlyos pontok maradtak.
– Mikor és hol láthatják a TV nézők?
– Úgy gondolom, háromnegyed év kell az utómunkákra. Sok anyagot vettünk fel, amit fel kell dolgozni. Egy éven belül jó lenne bemutatni. A vágás a legnagyobb munka, de ezen kívül más tennivaló is vár rám a filmmel kapcsolatban is és a színházban is van feladatom. A Szarvasi Kábeltelevízióval koprodukcióban készítjük, ott is mutatják be nyolc alkalommal, a megállapodás szerint. Egy profi 4K-s kamerával rögzítettük, ami ugyancsak a Szarvasi Kábeltelevízióé és HD minőségű lesz az elkészült anyag. Nagyon izgalmas feladat volt forgatni is és az utómunka is sok érdekességet, izgalmat tartogat. Nagyon hálás vagyok a szarvasi csapatnak, mert reggel 8-9-kor kezdtünk, és este 10-11-ig forgattunk kilenc napon keresztül, néha még tovább, ha nem fejeztük be az aznapra tervezett anyagot. Csak néhány színésznek volt filmes tapasztalata, és mert elfoglaltak, nem sorrendben vettük fel az anyagot, így nehezebb volt azt az érzelmi állapotot létrehozni, ami a folyamatos előadásnál megteremtődik. Az egyik félórában sírni kell, a másikban vidáman kacagni. Azt kell mondjam, Szemerédi Bernadettnek „nagyon jól áll a kamera”!
– Kik, és hogyan segítették a munkát?
– Nagyon szépen köszönjük az épületben lévők türelmét, mert a táncosok elcsendesedtek, a sportolók lejjebb vették a hangot, a képzőművészek is elhalkultak. Nagyon szépen köszönjük, mert a csend nagyon fontos volt, hiszen érzékenyek a mikrofonok. Nagyon köszönöm, végtelenül hálás vagyok a színészeknek a türelmükért – főleg akik végig itt voltak, mert, ahogy mondtam ugrálni kellett az érzelmi állapotok között, de igyekeztünk csapat lenni. Köszönöm a színészeknek, az asszisztenciának a hozzáállásukat. A színművészek: Anna – Szemerédi Bernadett, Anya – Dósa Zsuzsa, Apa – Nádházy Péter, Adam – Maróti Attila, Andrej – Boronyák Gergely, Gonda – Timkó János, Neoral – Ragány Misa.
Operatőr: Bohák Péter, Hang: Ottlakán Renátó, Fény: Valach Vendel, I. asszisztens: Pljesovszkiné Szeljak Mária, II. asszisztens: Tőkés-Szeljak Gabriella, Csapó: Balázs Henrietta. Műszaki asszisztens Budai Károly.
A színészi játék szombaton este, ahogyan a 2017-es bemutatón is könnyeket és kacagást váltott ki a nézőkből. Mert az előadás egyszerre hökkenti, nevetteti meg a nézőt, de a mosoly után összeszorul a szíve és könnyeket csal szemébe a történet. Legközelebb február 23-án 17 órai kezdettel láthatják majd az érdeklődők az előadást a Cervinus Teátrumban.
A színművészeknek gratulálok az előadáshoz, Varga Viktornak köszönöm a beszélgetést!
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
