Babák Z
Érczfalvi Andrással, a Trend FM szerkesztő-műsorvezetőjével beszélgetett Dr. Jakab Gusztáv, a Szent István Egyetem Tessedik Campusának tanára. A téma a “Körösök, a vizek változó útja” című, Földgömb magazinban megjelent cikk volt, aminek társszerzőjeként jegyzik a szarvasi természetfotóst.
Árpád Szarvashalomnál történt átkelésétől a szentandrási duzzasztó építését érintő adatokig szarvasi, szentandrási füllel is érdekes dolgok hangzottak el az interjú során.
A honfoglalást követően a magyarság elsősorban az árterek és az ármentes helyek határzónájában telepedett meg, ahol ártéri gazdálkodást, fokgazdálkodást, illetve a szilaj pásztorkodást lehetett folytatni.
Fokgazdálkodást manapság ismét kezdik felfedezni. A felszíni többletvizeket kivezették az ártérbe, és ott hasznosítsák, legtöbbször halgazdálkodást folytattassanak bennük. Árasztásos öntözéssel a mélyebben fekvő gyepes területeket lehetett öntözni. Akkoriban a józan ész, manapság a klímaváltozás diktálta-diktálja ezt.
A szilaj pásztorkodás azt jelentette az Árpád-korban, hogy a magasabban fekvő területeket legeltették a tavaszi csapadékos időszakban, amikor nyáron kiégett a puszta, akkor behajtották az alacsonyabban fekvő árterekbe, ahol még mindig buja zöld növényzetet tudtak a jószágok legelni.
A mezővárosok fejlődése és a török hódoltság véget vetett ezeknek a gazdálkodási formáknak. A törökök által megszállt terület, ahogy Szarvas is elnéptelenedett. Az 1400 településből huszonöt maradt Békésben.
Megemlítette Tessedik Sámuelt, a szlovákok betelepülését és a város újraalapítását. Tessedik leírásai jó forrásanyagot biztosítanak a terület gazdaságát kutatóknak. Eszerint erdőtlen, fátlan, mocsaras vidék volt ez.
A folyamszabályozások eleinte még szervezetlen, majd a 19. század második felétől már szervezett formában zajlottak. A Körösök és mellékfolyóinak a szabályozása a 19. század elejétől egészen 1888-ig zajlottak Huszár Mátyás térképeit követve.
A Körösök szabályozása során 49 kanyarulatot vágtak le. Eredetileg 265 kilométer volt a folyó hossza, ami a végére 103 kilométerre rövidült. A legnagyobb munka a Szarvas-Békésszentandrási 29 kilométeres ág levágása volt. A Körös kákafoki kanyarulatának levágását a települések vezetése kifejezetten ellenezte, de 1830-as nagy árvíz után már nem lehetett halogatni ezeket a munkákat.
1936 és 1942 között a békésszentandrási duzzasztó, ami a kor csúcsteljesítménye volt. Befejezésekor ez volt Magyarország legnagyobb vasbeton építménye. Két célja a hajózhatóság és öntözővíznek a biztosítása volt.
Fél Békés megyének a belvizét ez a holtág fogadja be, ami kiemelt fontosságúvá teszi ezt az ágat. Magyarország ötödik legnagyobb állóvize manapság az idegenforgalom és a turizmus révén egyre ismertebb. A két funkció között van némi konfliktus, ugyanis az ágba érkező belvíz nem jó a turizmus céljára, jelentette ki a SZIE tanára, aki megjegyezte, hogy a magyar vizes kutatások egyik központja épp Szarvas, ahol a Körös holtága partján két kutatóintézet és egy egyetemi intézmény is található.
A Földgömb teljes adása meghallgatható itt, a cikk pedig elolvasható a magazinban nyomtatásban.
A fotók a Körös árterében készültek, miközben sárga nőszirmot és réti iszalagot fotóz.
