Varga Viktor és a Sógornők

A Cervinus Teátrum Michel Tremblay Sógornők című vígjátékának bemutatójára készül. A darabot Varga Viktor a Teátrum főrendezője viszi színpadra.

G.E.: Viktor a sajtótájékoztatón azt mondtad, régi vágyad volt színpadra vinni a Sógornőket. Ha 10 éve lett volna lehetőséged rá, másképpen rendezted volna, mint ma?

Varga Viktor: Sajnos nem változik társadalmunk. Ha színházi szemszögből nézem, a görög drámák óta ugyanazok a gondok, problémák merülnek fel. A technológia változott, de az emberi természet nem. A darab az 50-es, 60-as évek kanadai világát parodizálja. A mű 1965-ben keletkezett és 1969-ben mutatták be. Az a legviccesebb, hogy ugyanott tartunk. Az emberek gyűjtenek, ragasztanak, hogy majd kapjanak érte valamit. Egy valami nem változott, az emberi irigység. Évszázadok, évezredek óta ugyanaz. De ez a mi darabunkban vicces lesz.

G.E. A darab komédia, de nagyon is drámai események zajlanak a háttérben, emberi sorsok… Majdnem mindenkinek megvan a maga története.

Varga Viktor: Egészen más megélni egy ilyen szituációt, és egészen más láttatni. Ha az ember látja, tud nevetni rajta, mert felülemelkedik. A nézők egyik fele megérti a drámát és nem érti, miért nevetnek rajta. De az élet ilyen. A nézők egy része önfeledten nevet, hogy ennyire ostobák vagyunk. Ő is látja a drámát mögötte, de a visszásságát is. Azt, hogy gyarlóak vagyunk. Mi a humor oldalát próbáljuk megmutatni. A káromkodás kötőszóként jelenik meg, de kifejezi a szókincstelenségünket is. Keveset olvasunk, nem tudjuk kifejezni magunkat.

G.E. Miért most mutatjátok be?

Varga Viktor: A darab aktuális, és nyertünk rá pénzt. De folyamatosan olvasunk. Több darab van az asztalunkon, amit jó lenne bemutatni. Állandóan keresünk új darabokat. A színháznak mindig is az volt a feladata, hogy görbe tükröt tartson a társadalomnak. Ez mindig is így volt a görögöktől kezdve. A Sógornők is egy görbe tükör. Sajnos nem változunk, itt nem számít, hogy hol élünk, az emberi probléma ugyanaz. De ez örökös humorforrás is.

G.E.: Tizenöt színésznővel dolgozol, azt láttam, hogy egy-egy jelenet kialakításakor elmondják, hogy ők hogyan gondolják. Szerintem ez az igazi alkotómunka, de te hogyan éled meg?

Varga Viktor: Az a jó benne! Ez egy közös munka. A „színházcsinálás” dialógokból áll. Persze van hierarchia, de mindig kell a párbeszéd. A rendezői koncepció alapja nem változhat, ugyanakkor az alkotófolyamat magában hordoz változásokat. Inspiráljuk egymást, ebből alakul ki a végleges kép. A javaslatokat megnézzük, ha jó, elfogadom, de a döntés mindig a rendezőé, hiszen én kívülről látom.

G.E.: Szerinted másképpen látja egy nő ezeket a kényes témákat, mint te – hiszen a csapatodban két színésznő rendez is, akik szerintem nagyon határozottak a rendezéseikben.

Varga Viktor: Minden jót elfogadok, ők csak segíteni akarnak. Nagyon érdekes, hogy hol vannak a tűréshatárok a nőknél és a férfiaknál. Szavak, amin a férfi elsiklik, meg sem hallja, a nők rákapnak és cipelik magukkal. Ez elképesztő dolog számomra. Éppen ezért izgalmas a darab és persze nagyon szórakoztató is.

G.E.: Viktor sok új színésznővel dolgozol ebben a darabban, hogy találtatok egymásra?

Varga Viktor: Egy meghallgatás eredménye. Most próbáljuk ki egymást. Remélem a végeredmény jó lesz!

G.E.: Sztárek Andrea nagy név a szakmában. Ő is rendez a színészet mellett, mint Zsuzsa. Őt is nagyon határozottnak gondolom, akárcsak Zsuzsát…

Varga Viktor: Kiváló színésznő, iszonyatos energiával, nagyon jó színháztechnikával. Jó a humora, nagyon jó együtt dolgozni vele. Mind karakterben, mind színészi játékban zseniális, ahogyan Dósa Zsuzsa is. Örülök, hogy eljött játszani a felkérésemre. Meg kell említenem Jónás Gabit, mert mindig újabb és újabb arcát mutatja meg. De sorolhatnám. Nagyon szépen dolgozik Mester Dóri és Kiss Virág is. Mindkettő szerepe nagyon komoly mondanivalót tartogat. Dóri a fiatalkori terhességről, Virág a mellőzöttség fájdalmairól fog szerepe szerint „beszélni”. Mindkettő társadalmi probléma, de a darabban nagyon jó ízléssel és humorral nyúl hozzá a szerző. Jó humorral, poénokkal teletűzdelt darabról van szó.

G.E.: A darabot olvasva nagyon jók a monológok. Tegnap kettőt is láttam a próbán, szinte megáll a levegő a mondatok alatt… De a többi is nagyon „ütős”, hiszen majdnem minden szereplőnek van monológja.

Varga Viktor: Igen, ez igazi színházi élményt ad. Nők beszélgetnek és egy-egy ponton mindenki felfedi a valódi énjét, hogy ki is ő. És a sok nevetés után a néző azonosulni tud a szereplővel, megérti a viselkedését, nagyon sokrétű színészi tudást igényel a darab. Minden árnyalatát bemutatják a világnak. Minden monológ mély emberi érzéseket tükröz. A társadalom sajnos ítélkezik, irigy, kibeszéli a másikat. Ennek mutat görbe tükröt, mindezt nagyon humorosan.

G.E.: Láttam egy picit a koreográfiából is, a mozgásból, miért tartod fontosnak a mozgás játékát?

Varga Viktor: A koreográfia több helyen is megbontja a darabot. A mozgás a társadalomkritikát mondja el. Megmutatja, hogy mire vagyunk képesek, mi emberek, amikor csordaszellem uralkodik. Ez egy kicsi paródia. Ha az ember veszi, akkor „végigröhögi”. Ilyen fanatizmussal szurkolni, drukkolni, ítélkezni nem szabad.

G.E.: Egy hónapja próbáltok, hogy álltok?

Varga Viktor: Szerkezetileg készen van a darab, most az egyéni karaktereket bontjuk ki. Folyik a zene keresése is.

G.E.: Mit emelnél ki, mivel ajánlod a közönségnek a Sógornők című komédiát?

Varga Viktor: Tiszta szívvel, jó humorral! Ajánlom mindenkinek, mert a nagyon igényes színházba járó nézőket is elvarázsolja, megnevetteti, de az olyan nézők, akik most szeretnének először színházi élményhez jutni azért, mert jó humorral, jó ízléssel, komoly problémát vet fel. Egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat.

G.E.: Minden korosztálynak?

Varga Viktor: Hát a 16-os karikát lehet, hogy ki kellene tenni. De a fiataloknak kifejezetten ajánlom, mert egy csomó dologra felhívja a figyelmet, hogy nem kéne így csinálni. A darab olyan, mint az élet. Jöjjenek, nézzék meg!

G.E.: Visszatértek a nézőitek, hogy álltok a bérletek és a jegyek eladásával?

Varga Viktor: Állandóan fertőtlenítünk, maszkban járunk a házban, de van olyan néző, aki azért mondta le a bérletét, mert vírushelyzet van. Ezt természetesen megértjük. De ezzel az a baj, hogy mi többek között a jegyek, bevételéből élünk. Nyáron a Vízi Színházban több ezer embert fogadtunk, és nem volt baj. De ha elmaradnak a nézők, a színház is elmarad Szarvas életéből. Mi a nézőkért vagyunk. Arra kérem a nézőket, hogy támogassanak minket azzal, hogy megveszik a bérletet, a jegyet, hiszen mi nem állami forrásból élünk. Mi szinte piaci alapon létezünk, ezt a nézők nélkül nem tudjuk megtenni.

G.E. Viktor, köszönöm a beszélgetést, jó munkát kívánok!

Bemutató pénteken 19 órától, majd szombaton ugyanebben az időpontban újabb előadás.

Galambos Edit

A fotót Babák Zoltán készítette.