in , ,

(Sógor)női sorsok

Sógornők (Fotó: Babák Zoltán)0
Sógornők (Fotó: Babák Zoltán)

Pénteken és szombaton este a Cervinus Teátrum bemutatta be Michel Tremblay Sógornők című komédiáját Parti Nagy Lajos átiratában, Varga Viktor dramaturgiájával és rendezésében.

Germaine Lauzon (Dósa Zsuzsa) hatalmas összeget nyer. A nyereményét úgy kapja meg, ha egymillió bélyeget füzetekbe ragaszt. A feladat teljesítésére meghívja testvéreit, sógornőit, szomszédait egy „ragaszó-partira”, amelyen vele együtt tizenöten vannak. Germaine már pontosan tudja, mit szeretne venni a nyereményéből. Nagy vágya, a lakás újrabútorozása, felújítása, sőt még az is megfordul a fejében, hogy vesz egy új házat. Megérkeznek a party résztvevői, és a darab folyamán több női sorsot ismerünk meg, több titokra derül fény.

A darab erősségei a monológok, melyekből megismerhetjük a szereplők sorsát. Ezek a kis történetek megható pillanatok, de maga a darab komédia. Varga Viktor a monológokat – az első Marie-Ange Brouillette történetét kivéve –, sötét háttérrel, csak a mesélőt megvilágítva tette hangsúlyossá, néha halk zenei aláfestéssel. „Csakhogy a valóság az más. Az élet az élet.” – hangzik el Rose (Brachna Irén) monológjának elején. És ez a darab végén megmutatkozik. Nincsen feloldozás, nincsen megnyugvás, mert az élet, a valóság kegyetlen, mert csak a nők tudnak ennyire rosszindulatúak, könyörtelenek lenni.

Dósa Zsuzsa Germaine-je sokszínű, a boldogságtól eljut az összeomlásig. Boldog, fontoskodó, kioktató, kedves, dicsekvő, házsártos, fukar, kétségbeesett és úgy omlik össze a végén, amit nem lehet tanítani. Germaine nem fogja fel, hogy akiket meghívott, azok nem osztoznak örömében, dicsekszik, oktat és fukar, hiszen egy üveg colát vett, és vendégei visszaélnek bizalmával. Dósa Zsuzsa olyan belső átéléssel játszik, hogy a közönség vele érzi az örömöt, bánatot, még ha nem is teljesen ért vele egyet, és a végén vele omlik össze lélekben. Utolsó jelenete lányával megható, Zsuzsa bravúros átváltozásainak csúcspontja a darabban.

A másik kiemelkedő szereplő Marie-Ange Brouillette szerepében Schupp Gabriella, aki az első pillanattól az irigy szomszédként nagyon jól alakította karakterét. Az élete megkeseredett, de biztos, hogy maga sem kereste a kiutat. A miért ő? miért nem én jellemző viselkedésére. Tulajdonképpen ő az, aki miatt elindulnak a visszataszító események.

A harmadik nagyszerű alakítás Germaine nagyszájú, őszinte testvérét, Rose-t megjelenítő Brachna Irén, aki remekül játszotta szerepét. Brachna Irén láthatólag jól érezte magát a színpadon, egyszerűen, de bravúrosan alakította Rose-t.

Jónás Gabriella Lisette de Courval szerepében olyan nőt jelenít meg, aki többre, sőt előkelőbbnek tartja magát másoknál, pedig félművelt, és nem telik neki sem többre. Jónás Gabi elegánsan, tartással játszotta, nagyszerűen a szerepet.

Rhéaune Bibeau (Sztárek Andrea) és Angeline Sauve (Komáromi Anett) megjelenése az első felvonás végén meghökkentő zárása az első felvonásnak. A szünet után is ezzel kezdődik az előadás, de egy hosszabb jelenetben ismerjük meg a két nőt, akik kilógnak a többiek közül. Nem csak a hosszabb jelenet, de a megjelenésük, az öltözetük miatt is. Sztárek Andrea és Komáromi Anett brillírozott a jelenetben. Két hasonló öltözetű nő, mégis hatalmas különbségek vannak természetükben. Azonban ők azok, akik a köztük lévő konfliktus után elgondolkoznak és az egyikük bocsánatot tud kérni, a másik megbocsájt, még akkor is, ha ez feltételekkel történik. A többieknél ez fel sem merülhetne.

Gabrielle Jodoin (Eva Javorská), Germaine másik testvére szelídebb, mint Rose vagy Germaine, vagy a kitagadott Pierette Guerin (Vajai Flóra / Enyingi Zsófia) számára a testvérek összetartása fontos. Gabrielle életébe nem ad betekintést a szerző, csupán a gyermeknevelés nehézségeit érinti a szereplővel. Eva első nagyszínházi szerepe nagyszerűen sikerült.

Yvette Longpre szerepében Szoták Andrea az álmaiba menekülő anyát mutatja meg, aki a saját lánya életén keresztül próbál egy teljes életet élni. Az általa megformált szereplő humora varázslatosan egyszerű és szívhez-szóló. Des-Neiges Verrette-ként Venczel Hajnalka lépett színpadra, az elfojtott érzelmek és frusztráltság eszközeivel jelenítve meg Verette kisasszony karakterét. Mindkettejük alakítása kiváló volt.

Germaine kitagadott testvérét Pierette Guerin-t pénteken Vajai Flóra, szombaton Enyingi Zsófia alakította. Pierette az első szerelmének köszönhetően prostituált sorsra jut ezért a testvérei megvetik, segíteni jön nővérének és világossá válik számára a többiek álságossága,  de Germaine elküldi, mert nem bízik benne. Pierette fájó szívvel, de emelt fővel megy el. Vajai Flóra és Enyingi Zsófia is őszinte, tiszta lelkű lányt visz színpadra.

Thérese Dubuc (Harcsa Boglárka), Germaine sógornője, aki tolókocsis anyósával jött a partyra. Harcsa Boglárka ismét megmutatta sokszínű arcát remek alakításával. Harcsa Bogi mindig képes átalakulni szerepe szerint. Thérese béna anyósát Nádházy Péter alakította, akivel kapcsolatban kettős érzésem van. Egyrészt óriási színészi alázat, a színház iránti elkötelezettség kell egy férfiszínész részéről, hogy elvállaljon egy öregasszony szerepet. Másrészt tudom, hogy minden szerep, szerep, és nincsen kisszerep, ha jó a színész, a színésznek talán kihívás eljátszani. Bárhogy is van, Nádházy Péter remekül alakította Olivine Dubuc figuráját. Harmadrészt Varga Viktor döntése szereplőit illetően többször meghökkentett, de mindig bebizonyosodott, hogy neki volt igaza, mert ismeri és bízik színészeiben és nem először mozdítja ki valamelyiküket komfortzónájukból.

Végül van három fiatal lány, Germaine lánya Linda (Rigler Renáta) és barátnői Lise Paquette (Mester Dóra) és Ginette Menard (Kiss Virág). Mindhármuknak megvan a maga története. Rigler Renátát most először láttam végig a szerepben, úgy, hogy nem láttam benne Renit, teljesen Linda bőrébe bújt, azonosulni tudott a szereppel. Nagyon jó alakítás Reni! Utolsó jelenete az összeomlott anyjával mindkettőjük számára nehéz. Mester Dóra és Kiss Virág koruknál kicsit idősebb lányokat alakítottak, mindketten átadták magukat és nagyon is érzékeny lélekkel alakították Lise és Ginette komoly problémákkal küzdő szerepét. Hinni akarom, hogy ők hárman kitörnek ebből a képmutató, hazug világból, Pierette segítségével, és talán Gabrielle is melléjük áll, mert benne, bennük van meg az az emberség a segítéshez, ami a többiekben már nincs.

Az újonnan beszerzett hatalmas ledfalak segítették a háttérben a mondanivalót, dramaturgiailag kiegészítve, vagy éppen megsegítve és fokozva az adott jelenetek erejét. A jelmezeket Nagy Szilvia tervezte a szereplők habitusát, jellemét is megmutatta ruhájuk. (Marie-Ange Brouillette-ra például sárga ruhát tervezett, mellyel megerősíti a karakter irigy jellemét.)

A darab kemény társadalomkritika. Minden mondata, szava egy egy segélykiáltás humorba csomagolva, főleg a kórusra írt jelenetek, amikor a társalgás megváltozik, és mint a sas, aki lecsap áldozatára az asszonyok összeállnak és bennszülött tánc kíséretében (koreográfus Magyari László) kórusban, hexameterben mondják a szöveget, mint a görög drámákban, vagy éppen az Örömóda dallamára. Hihetetlen energia áradt ezekből a szövegekből. Az első felvonás után a második sokkal energikusabb, lélektanilag sokkal kidolgozottabb, sokkal meghökkentőbb, sokkal elgondolkodtatóbb, talán humorosabb is. Nem könnyű darabot láttunk, tizenöt színésznő a lelkét tette ki a nézők elé, nem lehetett könnyű összehangoltan a színpadon létezni együtt, egyszerre. De ehhez olyan nagyszerű karmesterük volt mint Varga Viktor.

Galambos Edit

A fotókat Babák Zoltán készítette.

Bodonyi Dóra megnyerte a K1 5000-et

Fotó: Gallicoop Instagram

Római köményes-fokhagymás pulykafasírtgolyó