in , ,

Dr. Melis János karanténnaplója a konyhából

Kevesen tudják, hogy dr. Melis János, Szarvas város címzetes főjegyzője otthon van a konyhában. Huszonéve ismerjük egymást, tudom, hogy szeret főzni, de azt, hogy ilyen lelkesedéssel veti magát a konyhába, nem.

A sors úgy hozta, hogy a múlt héten mind az ő, mind az egyik családtagja pozitív COVID-19 tesztet produkált, így kénytelenek voltak tíz napig otthon maradni. Érdeklődtem, hogy vannak, és ő mivel üti el a váratlanul rászakadt szabadidőt. Az első kérdésre az a válasz érkezett, hogy már  jól érzik magukat, átmeneti ízlelés és szaglásvesztésük volt, de egy ideje mindkettő visszatért.

A második kérdésre válaszként küldött egy kétoldalas leírást arról az ebédről, amit aznap készített. Felvetettem neki, hogy készítsünk erről egy cikket, hátha van olyan, aki nem érzi kínosnak, hogy karanténban van, és megosztaná a saját karanténnaplóját a közösséggel.

Városunk címzetes főjegyzője egyből ráállt, így megkértük, hogy Zsuzsival és Annával, a lányaival fotódokumentáltassa egy napját a konyhában, ő pedig elmeséli nekünk mit is csinált, és egy receptet is írjon le, hogy közzé tehessük.

Aztán jöttek a szokásos COVID-tünetek, fáradtsággal, levertséggel, de ha egy kis csúszással is, de elkészítette és dokumentálta a folyamatot. Egy kérése volt, hogy tekintsünk most el attól, hogy ő is a képeken szerepeljen.

Honnan jön a főzés szeretete?

Nem is tudom…korábban nem foglalkoztatott komolyabban ez a téma, aztán ahogy a gyerekek jöttek sorban és egyre több lett körülöttük a törődni való, gondoltam, vágjunk bele ebbe is, nem maradhat egyedül a feleségem ezzel a munkával sem. Nem voltam azért teljesen “vakon”, tudtam régről, hogy mi mire való a konyhában. Aztán szép lassan belerázódtam és amikor rájöttem, hogy meg is eszik a főztömet, akkor az önbizalmam is megerősödött. Nekem nagyon jó feszültségoldó elfoglaltság ez. A gyerekek sokszor benéznek a konyhába, amikor ott dolgozom és nevetve megkérdezik az anyjuktól, hogy apa most terápián van vagy csak úgy nekifogott?

Milyen jellegű ételeket szeret a családod?

Mindenevők vagyunk, de a “hagyományos” magyar-szlovák ízvilág az örök favorit. Az évszázados családi recepteken nem változtatunk. Ezt a magam kárán megtanultam: ha valami fantasztikusnak hitt csavart viszek bele, udvarias mosolygás mellett eszegetnek egy keveset és finoman közlik, hogy talán, ha visszatérnék a megszokott ízekhez, több is fogyna… egyértelmű jelzés, nem?

Mi a kedvenc recepted?

Több is van, leginkább hússal készült ételek ezek. Egyiket meg is osztom az olvasókkal.

Mi alapján választod ki, hogy aznap mit fogsz főzni?

Abszolút közvélemény-kutatás mentén dől el. Vannak axiómák: nem lehet benne glutén és rozmaring. Utóbbi kicsit fáj, no de ha egyedül csak én kedvelem, nincs mit tenni, a többségi akarat győz.

Szakácskönyvből vagy érzésből készíted az ételeidet?

Nem tudok szakácskönyvből főzni. Pontosabban: nem is próbáltam még. Ha olvasok valamilyen új receptet, akkor a belevalókat megjegyzem és megcsinálom érzésre. Ennyi év után kialakul egyfajta alaptudás, ami persze könnyebbé teszi a dolgomat, szerintem ehetetlen ételt már nem tudnék főzni. Azaz mégis: örök és hiábavaló kísérletezés tárgya nálam a palacsinta. Az vagy szakad, vagy ragad, vagy a kutya eszi meg… néha mégis, csakazértis alapon nekilátok. Házhoz járok a pofonért, ahogy mondani szokták.

Karácsonyra készülsz valamivel?

Semmi extra, éppen elég különös lesz ez a karácsony így is… persze, elkészül a harcsapaprikás túrós csuszával (fogalmam nincs, hogy ez hagyományos karácsonyi étel-e, de nálunk anélkül nincs szentesti vacsora) a feleségem megsüti a kacsát, mert abban ő sokkal jobb. Hát így… most az lesz a legfontosabb, hogy az amúgy is megfogyatkozott szűk családunk egészségesen együtt lehessen.

Mit ajánlanál az olvasóknak karácsonyra?

Leírom az egyik kedvenc ételünket, hátha valakinek kedve támad elkészíteni. Nem túl bonyolult, de éppen ebben van a nagyszerűsége, viszont egy fedeles öntöttvas lábas jó, ha van hozzá (esetleg el tudom képzelni cserépedénnyel is, bár úgy még nem próbáltam).

Szóval: kell hozzá egy másfél kilós sertéscomb egyben, só és bors, három szegfűszeg, két-három babérlevél, két sárgarépa, két petrezselyem, egy karalábé, négy nagyobb vöröshagyma, nyolc-tíz gerezd fokhagyma, húsleves alaplé (kockából is lehet), két dl vörösbor, két dl főzőtejszín. Először is a húst megtűzdelem a fokhagyma gerezdekkel, alaposan bedörzsölöm sóval és borssal és úgy hagyom egy fél órát. A vaslábasban zsírt forrósítok, és a megtűzdelt húst gyorsan, minden oldalán megpörkölöm benne, majd a húst félreteszem. Nagyobb cikkekre vágom a vöröshagymát, feldarabolom kockákra a karalábét, felkarikázom a répát és petrezselymet, ezeket berakom a vaslábasba. A tetejére ráteszem a körbesütött combot és felöntöm az alaplével úgy, hogy az kb. a comb feléig érjen. Mehet bele a száraz vörösbor, a szegfűszeg és babérlevél. 180 fokos sütőben legalább két órán át fedő alatt kell sülnie. Akkor megnézzük, megpuhult-e a hús. Ha még ráfér, visszatoljuk a sütőbe. Ha már puha, levesszük a fedőt és úgy sütjük 200 fokon amíg egy kicsit meg nem pirul. Hagyjuk a sütőben az egészet még egy kicsit, majd a húst kivesszük egy tálra. A léből kiszedjük a babérlevelet és a szegfűszeget, a zöldségeket a lében összetörjük villával és a tejszínt beleöntve egyet forralunk rajta, ha kell utánasózzuk és borsozzuk. Egy-két szelet hús, mellé rizs vagy krumplipüré, jól meglocsolva a szafttal… így szeretjük. Valami hasonlót láttam Jamie Oliver egyik műsorában, bár az szarvascomb volt, más zöldségekkel, zsír helyett vajjal és ott a szabadban, parázson készült. Csak az öntöttvas lábas stimmel…

What do you think?

Szemán Béla a Twist Olivér olvasópróbáján (Fotó: Babák Zoltán)0

Színész, rendező és ételművész

Adventi koszorú a Körösön (Fotó: Babák Zoltán)0

Felgyulladt a rózsaszín gyertya is