ban/ben ,

“Kap, de nem tart meg semmit sem…” – pedagógusnap a Gyakorlóban

A. De Mello mondja: „A megvilágosult szíve olyan, mint egy tükör: semmit sem ragad meg, és semmit sem utasít vissza. Kap, de nem tart meg semmit sem.”

„A tanári, nevelői hivatás „kap, de nem tart meg semmit sem”, kivéve a gyermeki mosolyt. Semmink nincs, semmire sem vágyunk, s mégis sokkal-sokkal gazdagabbak vagyunk, mint bárki más a világon, mert valami olyan csodálatos dolgot tehetünk, amely az adás gyönyörűségébe avat be bennünket. A mi hivatásunk kötelez bennünket, hogy minden nap szeretetmorzsákat, parányi csillanásokat meg-meg búvó tehetségeket, tehetségígéreteket, csipetnyi csodákat fedezzünk fel másokban, és adjunk tovább napról napra. Nehézségek mindig voltak, vannak, és lesznek is. A mi vállalásunk az alázaton, az iránymutatáson, a szeretettel nevelésen, és a bátorításon nyugszik. Pillanatok, amelyek megannyi „feladnánk” érzéskor felerősödnek, és tesszük tovább… Fénysugarak, hittel megélt parányi érzelem-zsongások, egy jobb, egy szebb, és egy tartalmas világ őrzőibe vetett hit.

A gyermekek szeme soha nem csal. A csillogás, a benne fészket vetett őszinte kíváncsiság, huncut csibészség, még igaz, még romlatlan, ami miatt érdemes ezt a munkát, ezt a hivatást lelkesen gyakorolni.” – írta köszönő soraiban Bíró Gyula, a GFE Szarvasi Gyakorlóintézményének vezetője, az egyetem oktatója.

A pedagógusnaphoz közeledve a Gál Ferenc Egyetem Gyakorlóintézményében és pedagógusképző karán, a szarvasi campuson különösen felerősödött és felszínen lévő ez az érzés. – fogalmazott. Az elhivatottság, az elkötelezettség, a szolgálatkészség, az alázat, olyan valami, amit meg kell tudnunk jeleníteni a jövő pedagógusainak is, amit valamikor mi kaptunk a „régi idők nevelőitől”. – köszöntötte az idei „régi idők nevelői” életfájánál tartott találkozón résztvevő több, mint száz vendéget.

Két év szünet után, tizedik éve, kilencedik alkalommal gyűlt össze a hagyományoknak megfelelően Pedagógusnap tájékán, az a közösség, amelynek valamikori közös vállalása, és annak eredménye egy közös boldogság-forrásként is értelmezhető.

Ahogy Bíró Gyula c.e.docens fogalmazott: „soha nem kell izgulni a megvilágosodás miatt, mert bármerre is kanyarodunk, mint a folyó, mindig hazafelé tartunk.” A szarvasi pedagógusképző pedig egy olyan hely, ami mindig is hazavárja egykori meghatározóit, alkotó, szorgos és odaadó munkatársait.

A Gyakorlóintézmény Szív Hangja kórusa ünnepi műsorral köszöntötte a résztvevőket, és Prievara Hanna óvodai mocorgója megalapozta a kellemes délutánt. Sindel János Csanád férfias tánca olyan kihívás elindítója lett, miszerint a jövő év ugyanekkori találkozójakor az intézmény férfi pedagógusai Csani felkészítésével egy hasonló botos tánccal köszöntik az egykori és jelenkori kollégákat. Dr. Katona Krisztina dékán, főiskolai tanár nem csak, mint a Kar egyik vezetője, de mint egykori Gyakorló ovis is, köszöntötte a jelenlévőket, és örömének is hangot adott, hiszen nem csak a múlt, a jelen találkozik egy ilyen kerti-partin, hanem a jövő, akik közül talán sokan ezt a hivatást fogják választani, de ha mégsem, akkor is biztos, hogy visznek olyan értékeket magukkal, ami a jövőformálás képességét alapozzák. A Gyakorlóintézmény és a Kar, a szarvasi campus mindent megtesz, hogy ez a kiteljesedés, ez a jövőbe vetett hit megvalósulhasson. Huszár Istvánné ny. igazgatóhelyettes, főiskolai mesteroktató, ünnepi gondolatokat osztott meg a résztvevőkkel, megindító érzéseket felszínre hozva.

Balczó Pali bácsi kiváló pörköltje ebben az évben sem maradhatott el, és azok a finom sütemények sem, amivel az „itthon lévő” vendégeink vendégelték meg a vendéglátókat.

Ebben az évben is a béke és szeretet jelével egy kézfogással, egy mosollyal köszöntötték egymást az intézmény jelenlegi nevelői, oktató-nevelő munkát segítő, technikai munkatársai a Pedagógusnapon. Olyan alkalmat teremtve, ahol szűkebb és bővebb körben találkozhattak, elbeszélhették a múltat, beszélgetés folyhatott a régiekkel, láthatóvá vált a jelen, kirajzolódott a jövő, és a jövőbe vetett bizodalom.

Mindez történt úgy, ahogy tíz évvel ezelőtt, Dr. Lipcsei Imre akkori dékán és Bíró Gyula intézményvezető megálmodta, közös „szerelmük” a pedagógusképzés margójára, hogy minden évben találkozás és köszöntése legyen azoknak, akik régen és ma tettek és tesznek, érzelmekkel kötődnek a szarvasi képzőhöz.

Montvajszkiné Bátor Anna ny.szakvezető óvodapedagógus kis réztáblája emlékeztet mindenkit, hogy a jelenkor nevelői egyszer a „régi idők” nevelőivé lesznek…

A Gál Ferenc Egyetem Szarvasi Gyakorlóintézménynek vezetése őszinte szeretettel kíván a Kar és a Gyakorlóintézmény valamikori és jelenlegi dolgozóinak, Szarvas város minden pedagógushivatást gyakorlójának egészségben, hitben, és szeretetben gazdag Pedagógusnapot! Érezzék azt a megbecsülést, ami megilleti a régi és jelen idők nevelőit, dajkáit, tanítóit, oktatóit, technikai munkatársait. Az elkötelezettségért, a mindennapok szenvedélyességéért, a jövő nemzedékéért érzett felelősségéért, a köz neveléséért, és a felsőoktatás szolgálatáért.

Mert a legszebb ajándékot kapjuk…, az őszinte gyermeki mosolyt.

Sz.Zs.

Tetszett a cikkünk?

31 Points
Upvote Downvote
Virág Sándor képviselő részletes számvetést készített a veszteségekről

Számvetés a trianoni veszteségekről Békésszentandráson

Szünidei Állatmustrák veszik kezdetüket a Körösvölgyi Állatparkban