Tatai László
Komoly rajongótábora van a szarvasi STOP Band-nek, derült ki ismételten augusztus 6-án, vasárnap este a Vízi Színházban. A 60-as 70-es évek rockzenéjét játszó formáció a hirtelen jött hidegfront dacára is teltház-közeli nézőteret produkált, s jól láthatóan inkább szarvasiak jöttek a koncertre, s az is világos volt mindenkinek, hogy mire számíthat ebben a vasárnap esti néhány órában.
Az első nóta elhangzása után azért Bődi János, az est házigazdája szavakban is megfogalmazta azt a nosztalgia-érzést, ami a közönséget is hajtotta. Megtudhattuk, hogy az elmúlt öt évben és idén is a 60-as 70-es évek Pavilonjában fellépő zenészek álltak össze, hogy felidézzék az akkori életérzést: bulikat, barátságokat, szerelmeket. Hogy idén hatodszorra is sor került a koncertre, már önmagában bizonyítja a közönségsikert, a szarvasi örökifjak nosztalgia-igényét a színpadon és a nézőtéren egyaránt. Bődi János az Integrál Építő Zrt. nyugalmazott elnök-vezérigazgatójaként említette, hogy a Vízi Színházra és a mellette lévő gyalogos hídra egyaránt büszkén tekint, csakúgy, mint a Máté Endre által ideálmodott évről-évre ismétlődő rock-koncertre. – Ha egyszer a Pavilon végre valóban elkészül, akkor az átadásának a nyitó gáláján fellépő zenekar nyilvánvalóan nem lehet más, mint a STOP Band paviloni emlékzenekar. Talán van esélyünk, hogy ezt megéljük, a fiúk pedig ígéretet tettek rá, hogy ezt be is vállalnák – mondta Bődi János. Az elsősorban üzletemberként és közéleti szereplőként ismert házigazda ezúttal személyes és érzelmes húrokat is megpendített. Elmondta, hogy feleségének küld egy dalt a repertoárból, mégpedig Chris Norman és Suzi Quatro „Egymásba gabalyodva” c. dalát 50 éves házassági évfordulójuk alkalmából. A dal kezdősorát idézte is angolul és magyarul: „Our love is alive and so we begin”, vagyis „Szerelmünk úgy él, mintha csak most kezdenénk”. Az is kiderült, hogy a STOP Band koncertjeinek időpontja – az augusztus 4-5-6 körüli dátum – sem véletlen, hanem feleségének születésnapjához kötődik. A szerelmi vallomás után a zenekar bemutatása következett, ABC-rendben.
– Hudák János (Doki) ritmusgitáros, aki néha énekel is. Szarvas Város Barátainak Köre idei egyik kitüntetettje, aki számára Szarvas város lakossága érdekében, huzamosabb időn át kifejtett sokirányú, példamutató orvos-szakmai és zenei tevékenységéért az egyesület idén a „Szarvasért” emlékplakett ezüst fokozatát adományozta.
– Kécskei Imre (Imi) énekes, kiváló szervező, jó helyismerete révén a zenekari ügyek intézője.
– Komár János (Jansi) énekes, a zenekar frontembere, aki énekesi és zenekari pályafutásáért az elmúlt évben kapott a baráti körtől bronz emlékplakett kitüntetést.
– Korbely István basszusgitáros és festőművész, akit két hete Szarvas Város Önkormányzata festőművészeti tevékenységéért „Szarvas Városért” kitüntetésben részesített.
– Lapis Pál (Patya) dobos, ő az, aki a próbatermet biztosítja a csapat számára.
– Liska Tamás (Tomi), aki néhai édesapját, Brumit képviseli a zenekarban; kiváló zenész, jó tanácsaival segíti a zenekar munkáját.
Máté Endre (Endriu) szóló- és ritmusgitáros, aki összekovácsolta a zenekart és létfontosságú szerepet játszik ma is az együttes életében.
Ruzicska Andor (Ruza) billentyűs, a kották előkészítésében vállal rendkívül nagy szerepet.
– Gombkötőné Kiss Edit új énekes és vokalista hölgy, nagyon rövid idő alatt beilleszkedett a csapatba és tevékenyen vesz részt annak munkájában.
A vokalisták: Aradi Zsolt, Bártfai Laura és Soczó Daniella.
A nézőtéren foglalt helyet Petényi Szilárd (Szike) basszusgitáros, a STOP Band tiszteletbeli örökös tagja.
Akikre már csak emlékezhettek, akik a STOP Band égi társulatában játszanak: Liska János (Brumi), Hetényi István (Jagger) és Kriska Gyuri.
Mielőtt felcsendültek a rock, hardrock, pop, beat, blues (többek között Creedence Clearwater Revival, Elvis Presly, Cream, Uriah Heep, Beatles, Illés, Rolling Stones, Bikini) dalok a zenekar nevében Komár Jansi köszöntötte Bődi Jánost abból az alkalomból, hogy a közelmúltban, Szarvas Város Napján a város díszpolgára címmel ismerték el munkásságát.
Tatai László
Fotó: Kepenyes Balázs
