Tatai László
Harangszóval keretezve emlékeztek meg Tessedik Sámuelről 38 percben, az Ótemplomban, december 27-én, halálának 203. évfordulóján.
A szokatlan időintervallum a születésének és halálának évét „órásítva” adódik: 17.42–18.20. Az ótemplomi fények még a karácsonyt idézték, Lázár Zsolt evangélikus esperes, igazgató-lelkész is az ünnep forgatagától indult, s jutott el a kivételes evangélikus lelkész, pedagógus, szakíró, mezőgazdasággal foglalkozó Tessedik Sámuel dicséretéig, aki 53 éven keresztül szolgálta gyülekezetét, városát, hazáját. Halála után 203 évvel is látjuk, mit jelentett Tessediknek a hite, a városa, s azon kell, hogy gondolkodjunk, miként vihetjük tovább örökségét, hagyatékát – mondta Lázár Zsolt, hozzátéve, hogy az elmúló esztendő ebből a szempontból nem a legfényesebb. Igaz, hogy Gödöllőn szobrot állítottak Tessediknek, de kúriáját, a Tessedik-tanya néven ismert ingatlant árverezik. Isten segítségét kérte, ahhoz, hogyan tudnánk megmenteni a kultikus épületet. Beszámolt arról is, hogy idén először rajzpályázatot hirdettek Tessedik életének nevezetes pillanatainak felidézésére, Ruzicskay György rajzművét alapul véve. – Nem csak emlék, élő hagyomány is, amit tovább kell vinni. Kívánom, hogy mindenki találja meg életében, szolgálatában a tessediki örökséget – zárta a rövid istentiszteletet az esperes. A záróéneket – Égi fény – az Ótemplom kisegyüttese – Himer Péter, Himerné Dúló Erika, Himer Tünde, Horváth Z. Olivér és Lázár Zsolt – segítségével énekelték az emlékezők, majd gyertyákat ragadva vonultak Tessedik szobrához. Miután elhelyezték a gyertyákat a talapzaton, felidézték Szuhaj György alakját, aki korábban ilyenkor megfogalmazott egy-egy tessediki gondolatot a képzőművészet eszközeivel, de sajnos egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy folytassa a gondolkodást/gondolkodtatást. A megemlékezést követő sétához az Ótemplom harangja terített hangszőnyeget mindannyiunk lába alá.
Tatai László
