A Ceres-kút

ceres100120

Szarvas vándor szobrai 3. rész

Ceres a Fő téren végződő viszontagságos útját cirka 900 kilométerrel kezdte, mármint amíg a németországi Potsdamból Szarvasra érkezett…

A XIX. századi Szarvas lakossága ivóvízét elsősorban ásott kutakból és az akkor még a város mellett folyó Hármas-Körösből biztosította. A Körös vízét inni már akkor sem volt életbiztosítás, főleg azután, hogy 1888-ban a csergettyűi átvágással a folyó holtággá vált és az ásott kutak összegyűjtött talajvize sem volt a legegészségesebb megoldás. Ezért az 1880-as évek végén a település úgy dönt, hogy ártézi kutat furat és ezzel oldja meg ezt a problémát.

A munkára Zsigmondy Bélát, gépészmérnököt, hídépítőt és országos hírű kútfúrót kérik fel. 1890-ben kezdenek neki a kút fúrásának az egykori Piac téren és fél évre rá el is érik a megfelelő mélységet. Akkor az volt a szokás, hogy az ártézi kutak kifolyóját díszes felépítményekkel látták el és a kút közepére egy női alakot formáló szobrot helyeztek. Ilyen szobor volt Mezőtúron Flóra, a virágok istennője, vagy például Békéscsabán a Halászlány kúton lévő is (mindkét kutat szintén Zsigmondy Béla fúrta). Szarvason Ceresnek, a földművelés, a bő termés és a termékenység istennőjének majd két méter magas szobra kerül a 2,2 méteres mészkő talapzatra, miután elvetik az eredeti tervet, ami egy ötágú kandeláber lett volna. A szobrot Zsigmondy Béla hozatja Potsdamból.

{xtypo_quote_left}Talán ha őseink sejtették volna utódjaik szándékait, akkor nem Ceresnek a földműves istennőnek, hanem Mercuriusnak, a vándorok istenének állítanak szobrot az egykori Piac téren…{/xtypo_quote_left}

1891. szeptember 9.-én elkészül a kút, ekkor kerül átadásra és a lakosság hamar birtokába is veszi. A cselédek kantákban, vödrökben hordják a vízét és nemsokára úgynevezett lajtos kocsik (lovaskocsikra szerelt csapos hordók) is kiveszik szerepüket az ívóvíz szolgáltatásból. A Piac téren álló szobor kedvelt találkozó hellyé válik: amíg a kanták megtelnek van idő megbeszélni az aktuális eseményeket, van idő egy kis pletykázásra. Egyre több, mert a kanták egyre lassabban telnek. A szabad kifolyású kút (elzáró szerkezet nélküli, ma úgy mondanánk: nem raktak rá csapot) évtizedről-évtizedre egyre kevesebb vizet ad. 1937-ben már csak a kezdeti vízhozam ötvened részét. És 1962-ben pedig már semmit…

Ekkor lezárják a kutat és ezzel egy új fejezet kezdődik Ceres életében. Az istennőt leszerelik, a talapzata a szeméttelepen végzi. 1968-ban kerül a szobor a Bolza kastély parkjába, hogy az elkövetkező bő három évtizedet itt töltse.

Közben nagyarányú építkezések kezdődnek a területen. Felépül a Művelődési Ház és a vasbeton társasház, a hatvanlakás; a Kossuth utca felől kisebb társasházak és a Vízmű épületei. És az egykori egyedülállóan hatalmas, tágas belvárosi tér örökre eltűnik. 

2001-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Városszépítő Egyesület támogatásával újraépítik az egykori kutat a Fő téren. A másolatra felkerül a Bolza kertből visszahozott Ceres szobor. Az istennő harminckilenc év után méltó helyre került…

Források:

Csath Béla: Díszes artézi kútfők az Alföldön, Bányászattörténeti Közlemények 2008/1. (EPA)

Dr. Palov József: Szarvas első artézi kútja, Szarvasi Krónika 3. szám, Szarvas 1989

Wikipédia


{jomcomment}