Aludni csak mértékkel

alvas100208

– Ti hova mentek aludni hétvégén?

– A Csöndes patak kocsmába. Jó hely, jók az ágyak, nem olyan puhák, hogy az ember egy kiadós party után felébred, hogy hazatántorogjon, és úgy fáj a dereka, hogy majd’ belepusztul. Kipihenten, frissen szoktunk ott felkelni. Le a kalappal, de tényleg. 

– Nem járnak tahók?

– Volt egy fazon, akinek büdös volt a lába, de mostanában cipőben alszik odabent, nem zavar senkit. Van pár újgazdag nagyarc is, de ha hamar elalszol, egész jól el lehet lenni velük. 

– És milyen a kiszolgálás?

– Elmegy. Nem hangoskodnak az altatók. Még a villanyt is óvatosan kapcsolják le, ahogy a vendégek elfoglalják törzságyaikat. Semmi kattanás. Az elalváshoz általában DJ Sleeper jön, ilyen atomhalk chill out szettet nyomat, fél óra, és mindenki horpaszt.

– A környéken lakók nem balhéznak az idegesítő csend miatt?

– Eddig egyetlen lakossági bejelentés érkezett, a fazon arra panaszkodott, hogy éjjelente szinte szúrja a fülét a csend. Ki is jöttek a rendőrök, de nem volt semmi komoly, szerencsére valaki épp akkor kezdett el horkolni odabent, és így kiegyeztek a lakóval. És ti? Mentek valahova szunyálni szombat este?

– Ránk férne egy kiadós alvás, az biztos. Tudod, milyen régen álmodtam? Jól esne pár óra szendergés. Ha jól számolom, már harmadik hete virrasztunk otthon. Olyan is kell néha, de az alvás összehozza a társaságot. Persze túlzásba se jó vinni, könnyen rászokik az ember a döglésre.

– Te is hallottad?

– Mit?

– A Perdőcs Tomit. Alszik, elég keményen. 

– Mióta?

– Tudod, ő már egész fiatalon nagy szunyásnak számított, de most kajakra álomkóros lett. Már ilyen szervi bajai is vannak állítólag. Totál begyógyultak a szemei a sok durmolástól. De persze tagadja, azt mondja mindenkinek, hogy nincsenek alvásproblémái, sokat van fent, meg ilyenek, közben meg majd’ minden szórakozóhelyen törzságya van neki. Állítólag már egymagában, otthon is szokott aludni. Van, hogy olyan keményen nyomja, hogy még a vekker sem ébreszti fel.

– Durva. Az ember nem is gondolná, hogy így bele lehet ebbe menni. Jobb ébren, én mondom, s ha az ember nagyon elálmosodik, akkor is csak mértékkel dőljön el, mert ez lesz a vége. De tudod, mit mondok? 

– Na, mit?

– Hogy ez azért nem olyan komoly. Nézd csak meg a mai tinédzsereket.

– Miért, mi van velük?

– Kapaszkodj meg. Esznek. Igen, kajálnak, basszus. Azt hittem, az agyam eldobom, amikor meghallottam, hogy ide is elért ez a régebben csak sztárokra, zenészekre jellemző amerikai őrület. 

– Ezt nem hiszem el, már itt nálunk is megy a zaba? És miket esznek?

– Állítólag a fiam egyik osztálytársának táskájában találtak egy sonkás szendvicset. Csak úgy besétált vele a srác a suliba. Egy erre szakosodott kutya szagolta ki nála a cuccot. A kiscsávó azóta a fiatalkorúak börtönében van. Szóval nem érdemes nassolni. Hidd el, már nem kell sok idő, és hurka-kolbászt tolnak a fiatalok, meg beadják maguknak a pacal-aranylövést. Isten mentsen mindenkit ettől!

– Még mindig nem tértem magamhoz ettől a hírtől. Sonkás szendó egy iskolában, filmekben látni ilyet, kemény… akkor szombat este kilenc körül a Csöndes patakban?

– Oké, ott leszünk!