Testvérek egymás között – 90 év után

trianon100606

Szenes János, a Történelmi Emlékút Közalapítvány elnöke nyitotta meg a a trianoni békediktátum 90. évfordulóján a történelmi Magyarország mértani közepén tartott rendezvényt. Elsőként Babák Mihály polgármester emlékezett vissza az elmúlt 90 év magyarságot sújtó eseményeire. Két törvény született a közelmúltban, mondta a Polgármester, ami a határon innen és a határon túl élő magyarság összetartozását hivatott bizonyítani. Az évfordulóra érkeztek a mai határokon túlról is vendégek. Orosz Ildikó, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium igazgatója azt kérte, hogy hagyják a magyarokat élni, szabadon, autonóm módon. Akarat mellé kell a mersz is, mondta egy erdélyi költő szavaival, és most az akart mellé megjött a mersz is. „Magyarország megtette az első lépést, most rajtunk is áll” – mondta.

Orosz Ildikó után Románia két legmagyarabb városának polgármesterei szóltak az emlékezőkhöz. Borus Mária-Ella, Szentegyháza polgármestere, elcsukló hangon köszönte azt, hogy megérhette az összetartozás napját, és megindítóan és nagyon zavarbaejtően köszönte meg ezt „magyar testvéreinek”. Zavarbaejtő volt, mert igazából nekünk kellene megköszönnünk, hogy december 5-e után még a testvéreiknek tartanak bennünket, az anyaországi magyarokat.

Nagy István, baróti polgármester, a határon túli magyarok magyarságának megéléséről, és az egymás iránti felelősségről beszélt. Emlékezésének végén kibontott egy székely zászlót, amit Székelyföld térképével együtt átadott Polgármesterünknek.

Őt Szilágysomlyó Báthori Alapítványának elnöke, Zémann Péter, Bula Tünde a Magyarok Szövetségének helyi rezidense, és a történelmi egyházak képviselői követték. Lázár Zsolt emlékeztetett arra, hogy van valamiféle sorsszerű igazságtétel, mert a békediktátum haszonélvező államai közül már csak kettő létezik. Nincs már Jugoszlávia, Csehszlovákia és Szovjetunió sem.

Szenes János dr. Gyalog Sándorra emlékezett, aki a Történelmi Emlékutat megálmodta, aki nem lehet már itt, és felolvasta az emlékére írt versét. A Cervinus Teátrum két felvidéki művészének, Dósa Zsuzsának és Bocsárszky Attilának a közreműködésével a Hiszek Magyarország feltámadásában című ünnepi műsort láthatták a megemlékezők, amiben a benkás színjátszók is részt vettek. A műsor végére a domb oldalába állított gyertyák mindegyikét meggyújtották, ami nagyon látványos keretet adott a domb tetején álló emlékműnek és az előtte folyó műsornak.

A Cervinus Teátrum előadása után koszorúkat és virágokat helyeztek el a megemlékezők az emlékmű belsejében, majd a Szent László himnusz alatt a tömeg átvonult a Molnár Etele, Molnár György, Molnár Örs és családjaik által a városnak ajándékozott zászlórúdhoz, és a székely himnusz alatt felvonásra került a címeres magyar lobogó.

Lehet, hogy a felvidéki magyarok szempontjából politikailag taktikusabb lett volna várni a két törvény megalkotásával és elfogadásával, de mindenképp helyes az új Kormány részéről ez a kemény kezdés, amivel jelzi, hogy nem úgy ugrálunk, ahogy egy Ficó és egy Slota elképzeli, és akik ha kötik magukat ahhoz az elképzelésükhöz, hogy ha valaki felveszi a magyar állampolgárságot, elveszíti a szlovákot, akkor pillanatokon belül lehet a 10 millió magyarból 11-12 millió, és az 5 millió szlovákból 3-4 millió. Aztán csak ki kellene nevezni egy hétvégét, amikor minden második anyaországi családból veszi valaki a fáradtságot, buszra vagy autóba ül, és végrehajtja évek óta halogatott tervét, és megnézi Szlovákiában rekedt „testvéreit”, jelezve, hogy 1526 óta először ismét egységes és megoszthatatlan a magyar, ne bántsd!


{jomcomment}