Micsurin

101022villa

101022villa1953-ban Füzesabonyban jött létre hazánkban az első olyan úttörőház, ahol mezőgazdasági jellegű – kertész, meteorológiai, háztartási… –  szakkörök működtek, és amit Úttörő Micsurin Állomásnak neveztek el. Az e szakkörökben folyó oktatás nem volt teljesen haszontalan: a visszaemlékező igazgatónő több idejáró falusi gyermekkel később az agrár közép- és felsőoktatásban találkozhatott.

Harminchat éve, 1974-ben bontották le – helyet biztosítva ezzel a “modern” Úttörőház számára – a szarvasi Úttörő Micsurini Biológiai Állomást. A Vajda Péter utcán álló, manzárd tetős, eklektikus stílusú épület eredetileg az Elefánty család lakóháza volt. Már a háború előtt is legendák szóltak mesés kertjéről, örökzöldjeiről.  Az 1949-es államosítás után az ifjú természetkutatók vették birtokukba, és innentől a népnyelv csak így hívta: Micsurin.

De ki is volt vajon a névadó, ez a Micsurin?

Ivan Vlagyimirovics Micsurin 1855. október 27-én született a cári Oroszországban. Vasutasként kezdett el foglalkozni a növénynemesítéssel bérelt 500 négyzetméteres (?) földjén. Ismereteit autodidakta (önerőből szerzett) módon gyarapította. Munkáját nem igazán ismerték el, felesége meghalt, ő szinte nyomorgott.

1917 után helyzete gyökeresen megváltozik. A szovjethatalom, sőt maga Lenin is felfigyel rá. Gyümölcsöskertje nagy összegű állami támogatásban részesül, majd a szerény telepet hatalmas intézménnyé bővítik. Mint a szovjet tudomány jeles képviselője, megkapja a Munka Vörös Zászlórendjét, a Lenin rendet, és még életében – az akkori jó szokást követve – lakóhelyét átkeresztelik saját nevére, Micsurinszkra (ma is ezen a néven található meg a térképen).

Gyakorlati téren valóban nagy eredményeket ért el. Több mint háromszáz fajta növény kinemesítése fűződik a nevéhez. Sajnos a francia tudós, Jean-Baptiste Lamarck – már akkor is elavult – nézeteit vallotta, hitte, hogy a növények eltérő környezeti hatásoknak kitéve alkalmazkodnak ezekhez, tulajdonságaik megváltoznak, majd ezt továbbörökítik utódjaikba. 1935-ös halála után a szovjet tudósok – a genetikai fejlődést elutasítva – ezt a nézetet vitték tovább, rányomva bélyegét a többi szocialista ország mezőgazdaságának fejlődésére.

1976-ban felépül az új Úttörőház, és a rendszerváltásig, 1990-ig szolgál ekként. Ma a Városi Könyvtár működik benne. Már csak a kerítése mesél az egykori Elefánty villáról és kertjének fennmaradt fái, melyek jótékonyan takarják a szocreál épületet.

Micsurin hibás elméletei nem válhattak valóvá, a lamarckizmus elve csődöt mondott: a növények ha ideig-óráig alkalmazkodnak is a megváltozott életkörülményekhez, ezt nem tudják utódjaikba átörökíteni. A kákai, halásztelki földeken nem gyapotmezők virágoznak napjainkban és, hogy Szarvas narancsvidékké változik négyévente, azt sem szó szerint kell érteni…

Források:

A szarvasi Vajda Péter Gimnázium és Szakközépiskola jubileumi évkönyve, Szarvas 2002
Dobrotka Pál: Szarvasi képeskönyv, Szarvas 2010
Ha hív a csengőszó…, Eger 2003
múlt-kor történelmi portál
Vincze Ferenc: Szarvas, Szarvas 1960