Versturizmus

Mikor Fekete Péter, a Békés Megyei Jókai Színház igazgatója a Vajda Péter Művelődési Központ Pinceklubjában előadta ötletét, hogy minden este verses-zenés esteket tartanak, rajta kívül kevesen hittek abban, hogy néhány hét elteltével lesz még látogatója azoknak. Akkor pláne mosolyogtatóna optimistának tűnt a dolog, mikor 20-30 nézőt vártak egy-egy előadásra. Estéről-estére behozni annyi embert valahova egy ekkora városban nem kis dolog, sőt, lehetetlennek tűnt. Abból indultunk ki, hogy a szarvasi felolvasóesteken legjobb esetben is jó ha százan voltak, de volt olyan is, amin tízen, de arra is volt példa, hogy a média képviselői többen voltak, mint az érdeklődők. Mintegy másfél hónapnyi vizezés után még mindig van olyan előadás, amikor háromszázan vannak. Háromszázan! Megszámoltam, mert a nézőtér befogadóképességéhez mérten sem tűntek kevésnek. Máskor 150 nézőt számoltam össze, igaz, az már úgy látszott, hogy alig jött el valaki, mert valami jó megy a tévében. 150! Biztos vannak olyan esték, amikor ennél kevesebben vannak, de én egy ilyenen sem voltam mostanában. Jó ötlet, hogy van egy vendéglátó, aki eleve szervez valamennyi közönséget, de sokakat szervezni sem kell, ott vannak estéről estére. A Fekete Péterék által remélt 20-30-as létszám még esős időben is minimumkövetelmény lett.

Úgy látszik, hogy nem a szarvasiak kultúrszomjával volt a baj korábban, hanem az valahol máshol keresendő, vagy csak ennyi kellett ahhoz, hogy kizökkentsen az apátiából bennünket. Mára addig fajult a helyzet, hogy Budapestről(!) érkeznek vendégek kifejezetten azzal a célzattal, hogy meghallgassanak egy ilyen estét, mert olvasták az interneten, láttak képeket és kíváncsiak lettek. Megnézik az előadást, megvacsoráznak, és indulnak haza.

A jövő dönti el, hogy meddig tartható fenn az érdeklődés, hogy jövőre hogy fog kinézni a nézőtér, de ezzel kapcsolatban már ki mer jóslatokba bocsátkozni? Lehet, hogy a helyi nézők helyét átveszik a turisták.

Tekintse meg galériánkat!