Túlélő

A héten a kommunizmus áldozataira emlékeztünk, és ez az alkalom szinte „kínálta” a mostani könyvet. Úgy 5 évente újra elolvasom és mindig tartogat valami újat (egyébként nem nagyon szeretem újraolvasni a könyveket). De ez az egy kivételes. Számomra a szellem győzelméről szól a borzalom idejében, és az emberi esendőségről, gyengeségről, ami még szerethető. Tanulhatunk belőle és nagyon jó tükör is, hogy ne nyavalyogjunk, mert a kor, ami ennek a könyvnek a hátterét adja egyáltalán nem irigylésre méltó.

A mostani könyv pedig nem más, mint Faludy György Pokolbeli víg napjaim című alkotása, ami akár naplónak is tekinthető, meg visszaemlékezésnek is, valahol a kettő között van. Valahányszor kezembe veszem ezt a könyvet, mindig magam előtt látom Faludy ráncos kezét, ahogy kezébe veszi a tollat és dedikálja nekem. Látom azt a kezet, amely sok-sok év után papírra vetette a sorokat, gondolatokat, emlékeket, a szép és szörnyű történéseket. A kezet, amely törte a követ Recsken, amelyet hátrakötöttek az Andrássy 60-ban, amely kezet fogott József Attilával és Koestler Artúrral.  

Ott van abban a kézben szinte az egész XX. század.

Középiskolás kortól ajánlom mindenkinek.

Nóra

{jomcomment}