Vacsora két főre, egy terítékkel

Mads Mikkelsen

Mint minden férfit és nőt, engem is izgat a veszély, egy darabig. Addig, amíg félelem nem lesz belőle. De a kíváncsiság nem bűn, legalábbis nem főbenjáró. Bár ezt ebben az esetben nem jelenteném ki ennyire magabiztosan…

Nehéz megmondani, hogy mi fog meg egy férfiban, de a legtöbb esetben az intelligencia a „ludas”. Ha sugárzik egy férfiról, hogy intelligens és kifinomult stílusa van, nekem már remeg is a térdem. Éppen ezért borítékolható volt, hogy ennek a férfinak nagy sikere lesz nálam. De ne kapkodjuk el…!

Adva van egy nagyhírű és sikeres pszichiáter, aki mellesleg nagy gourmand is. A szellemi és testi élvezetek egyik legjobb kombinációja! Csak ott van a hiba, hogy ez a férfi előszeretettel fogyasztja saját embertársait is. Igen, doktor Lecterről van szó, akit a nagyhírű sorozatban egy másik személyes nagy kedvencem, Anthony Hopkins személyesített meg. Apró érdekesség: kevesebb, mint 20 percet töltött a filmvásznon, egyszer sem pislogott és Oscart nyert ezért az alakításáért Mr. Hopkins. Éppen ezért nagyon magas volt a mérce, amit meg kellett ugrani ebben az újabb filmes nekirugaszkodásban. A nézők nagy szerencséjére ez a próbálkozás sikeres volt. A Hannibal című sorozat Magyarországon az axn csatornán megy.

A gonoszságában is vonzó és „szimpatikus” professzor szerepére egy olyan férfit választott a rendező, Bryan Fuller, akiről elmondható, hogy ennek a karakternek a megformálására született. Lényéből árad a kifinomultság, a veszély és a vonzerő. Ő Mads Mikkelsen, akit legtöbben a Casino Royale-ban nyújtott alakítása óta ismernek, holott a Bond-film előtt is figyelemre méltó filmes karrierje volt. Mégis, a világhírt a vért könnyező bankár figurája hozta el neki.

Bár a többi szerepben is jó, sőt, remek színészek szerepelnek, nekem ő a csúcs. Csak gratulálni tudok az egész produkciónak, hogy nagy hangsúlyt fektettek a részletekre: így a képek sokkal többet mondanak el, mint a színészek. Az egész produkció sokkal beszédesebb, alig győzi az ember nemcsak nézni, de figyelni is az epizódokat. A jelképek, jelzések, utalások, filmes bevágások, a kamera látószöge és a fények mind azt a célt szolgálják, hogy a néző beleszeressen ebbe az alkotásba. Jelentem, nálam sikerrel jártak..

Amúgy a sorozat brutális és kegyetlen, néha már gyomorforgató, de még így is odaszögezi az embert a képernyő elé. Pedig nincs benne semmi titok: az egyik szereplő kannibál és sorozatgyilkos, a másik labilis idegzetű és vészesen könnyen tudja magát beleképzelni háborodott gyilkosok személyiségébe, a harmadik pedig egy lelketlen, ugyanakkor nagyon is emberi nyomozó, akit csak egy cél vezérel: elkapni a gyilkosokat bármi áron. Még az sem hatja meg, ha a „szeme”, Will Graham ebbe bele is őrül. Hacsak előbb nem kerül doktor Lecter asztalára. És épp ez a titok nyitja: nincs titok. Ki fog derülni, hogy doktor Lecter mivel foglalkozik szabadidejében. Nem vezetnek minket az orrunknál fogva és ettől jó ez a sorozat.

Találkoznék-e Hannibal-lal? Bármikor, nagyon szívesen.

Maradék-e nála vacsorára? Ez – attól tartok – nem rajtam múlik…

Nóra

Comments are closed.