Babák Z
2012 decemberében döntött a kormány a Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról. Eszerint a felvidéki lakosságcserék kezdetének napján, április 12-én emlékezünk a magyarság történetének egyik legsötétebb korszakára. Így történt ez tegnap Csabacsűdön is.
Molnár József polgármester történelmi visszatekintéssel kezdte ünnepi beszédét. Egészen az I. világháborút lezáró Párizs környéki békéig ment vissza, amikor megalakult Csehszlovákia. Ez az állam 1938-ban fel is bomlott a Szudéta területek Németországhoz csatolásával, ill. az első bécsi döntéssel, ami a Felvidék déli részét visszaadta Magyarországnak. A második világháború után az 1938 előtti határokkal ismét létrejött Csehszlovákia. Alig űzték ki a területekről a németeket, a Beneš-dekrétumok máris korlátozták a németek és a magyarok jogait. 45-50 ezer magyart deportáltak a csehországi területekre kényszermunkára. A magyarok helyzetének megoldását szovjet nyomásra lakosságcserével oldották meg, ami 1947 április 12-én vette kezdetét.
– Aki nem fogadta el a reszlovakizációs feltételeket és hallani sem akart a magyar nemzetisége feladásáról, az a kitelepítettek sorsára jutott. Soha nem gyógyuló lelki sebek, a szülőföldtől való megfosztás, elűzetés, a megszokott közösség tudatos szétverése, nagyobb családi közösségek szétszabdalása jellemzik ezen jobb sorsra érdemes emberek életét. Sok dolgos, szorgalmas ember Csabacsűdön találta meg az új környezetet, és váltak településünk közösségének megbecsült tagjaivá – mondta Csabacsűd polgármestere ünnepi beszédében.
– Kérem önöket, hogy emlékezzünk történelmünk ezen sötét időszakára, emlékezzünk a meghurcolt, nehéz sorsú emberekre, akik akaratukon kívül, szándékuk ellenére lettek részesei ennek a viharos, kegyetlen időszaknak – kérte a jelenlevőket.
Csata község nevében Csákvári Marian emlékezett a hét évtizede történtekre.
– A csehszlovákiai magyarság 1945 tavasza óta olyan megpróbáltatásokon ment keresztül, amelyre az addigi változatos történelemben nincs példa. Alig egy esztendő alatt megfosztották földjeiktől, házaiktól, állampolgárságuktól az országban minden magyar ember közmunkára vihető fizetés nélkül. Nem működhettek a magyar közművelődési vagy társadalmi egyesületek, ráadásul betiltották a magyar istentiszteleteket is – emlékezett Csata alpolgármestere.
A lakosságcseréről szóló egyezményt 1946. február 27-én írták alá Budapesten. Ennek alapján annyi felvidéki magyart telepítettek át Magyarországra, ahány itt él szlovák jelentkezett önként jelentkezett a költözésre. “1947. február 25-ig 44129 munkaképes embert hurcoltak el, akikhez kiskorú gyermekek is tartoztak, ezért összlétszámuk jóval meghaladhatta a százezer főt is”, mondta.
Csatáról az áttelepítettek túlnyomó többsége Csabacsűdre, Békéscsabára, Mezőberénybe és Szarvasra került, de voltak, akik a Bakony vidékére, sőt Bácskába jutottak. A községből összesen 104 család, 348 személy lett áttelepítve Magyarországra.
– Ha egy népcsoport politikai elitje kimondja a kollektív bűnösség elvét egy másik nép felett, s ennek kapcsán e népet megfosztja állampolgárságától, elveszi földjeit, minden ingó és ingatlan vagyonát, és még megtiltja anyanyelvének használatát is, akkor ez az állapot nagyon közelít egy jól megszervezett népirtáshoz – hivatkozott az ENSZ egy 1955-ös határozatára Csákvári Marian.
A szomorú megemlékezést koszorúzás zárta.
