Fábri: A Himnuszt mindig megkönnyezem

Fábri János

Tizedik alkalommal nyerte el az Európa bajnoki címet Fábri János. A Work Trans színeiben versenyző, 71 éves szarvasi erőemelő legutóbb július 12-én, a Pilsenben rendezett versenyen bizonyított. Vetélytársát mintegy 220 kg-mal túlszárnyalva, összesítettben 554 kg-mal vitte el a pálmát, guggolásban pedig – megdöntve saját rekordját – újabb világrekordot állított fel.

– Bűvös számnak tűnik a tízes, egyben azt is jelenti, hogy ez már a sokadik győzelme. Nem veszítette el még a varázsát?

– Legyen ez Európa vagy a világ teteje, azt a két percet nem lehet megunni, amíg a Himnuszt nekem játsszák. Olyankor minden hát-és derékfájdalom megszűnik, és csak az számít, hogy ismét megcsináltam.

– Ha már fájdalmat említett, úgy tudom, hogy a legutóbbi versenyen is közbeszólt egy sérülés. Mi történt pontosan, mennyiben befolyásolta a gyakorlatokat?

– Véletlen baleset volt: egy súlyzótárcsával a kezemben nekiütköztem a rúdnak. Megütöttem a vállam, ami sajnos nyomot hagyott a versenyen is. Ezért kisebb súllyal, 80 kg-mal kezdtem, majd nekimentem a 90 és a 100 kg-nak is. Csak annyit nyomtam, hogy biztosan ne essek ki. Felhúzásban ugyanis hiába teljesítek sokkal többet, ha fekvenyomásnál kiesek, akkor nem  hangzik el a magyar Himnusz.

– Ez azt jelenti, hogy minden verseny az erőnlét és a koncentráció mellett a taktikáról is szól?

– Természetesen. Bár ez esetben hozzá kell tenni, hogy az ellenfelem – nem lebecsülve őt – sokkal gyengébb volt. Éppen ezért nem is feltétlen arra törekedtem, hogy a 83 kg-os súlycsoportot megnyerjem, hanem az abszolút kategóriában szerettem volna győzni, ami hál’Istennek sikerült is.

– Hetvenen túl vannak még ellenfelei?

– Soha ilyen sokan nem voltunk, összesen tizenheten indultunk a masters 4 kategóriában. De örültem neki, egyfajta kihívásnak tartottam. Emlékszem a tavalyi versenyre, amikor nem fájt a vállam. Akkor a fiatalabbakat is sikerült túlszárnyalnom. Összesítve többet húztam fel, mint masters 3 kategóriában – 69 éves korig (szerk.) – amire különösen büszke vagyok. Idén is megpróbáltam a 260,5 kg-ot, de elvették. Nem is mentem ki harmadik gyakorlatra, mert akkor már láttam, hogy az abszolút kategóriát is megnyertem.

– Mennyire viseli meg egy-egy ilyen negatív bírói döntés, tudván azt, hogy megcsinálta?

– Azt könnyebben meg tudom emészteni, ha nem bírok el egy súlyt, és leteszem. De nálam ilyen még soha nem fordult elő. Azt mondták, hogy megállít a rúd. Megmondom őszintén, visszanéztük videót, és mi nem ezt tapasztaltuk. Van egy természetes remegése a rúdnak, ez látható a felvételeken. Azt is tudom, hogyha világrekordról van szó, abban mindig lehet hibát találni. Nemcsak az én gyakorlatomban, mindenkiében. Láttunk sokkal rosszabb gyakorlatokat is: nem tudtak kiegyenesedni, rángatták a rudat, és mégis megadták a gyakorlatot. Ennek ellenére senkire nem haragszom. Rosszul esett ugyan, de el kell fogadni. Majd októberben, a világbajnokságon másképp lesz.

– Azért volt olyan rekordkísérlete, amit siker koronázott, hiszen 214 kg-mal guggolt. Ezzel pedig megdöntötte saját legjobbját.

– Be kell látnunk, hogy ebben a kategóriában elég gyenge eredmények volt. Persze meg kell dolgozni az eredményekért, hiszen 200 kg-on felül, ha valaki megbillen, érvénytelen a gyakorlat. Ha megemeli a sarkát, elveszik. Előfordult pl. hogy 230 kg-mal guggoltam, nagyon boldog voltam, de nem vártam meg a vezényszót, ezért elveszítettem a gyakorlatot. Vannak szabályok, amiket be kell tartani, és ha becsúszik egy apró hiba, az egész verseny elúszhat. Emellett az is előfordul, hogy valakinek egyszerűen rossz napja van, és azt, amit egyébként álmából felköltve is meg tudna csinálni, a döntő pillanatokban nem sikerül.

– Mennyire összetett tényezőkre vezethető vissza a siker? Egy egész életformát kíván?

– A legfontosabb a mozgás. A táplálkozásra is oda kell figyelni, de bevallom, arra kevesebbet adok. Annyit eszek, mint egy átlagember. Szeretem a magyaros ételeket, a töltött káposztát, a birkapörköltet és a vastag kolbászt, amire persze sokan azt mondják, hogy mellőzni kellene. Én erre csak annyit válaszolok, hogy a vérnyomásom 130/80, semmilyen gyógyszert és táplálékkiegészítőt nem szedek, ezért nem érdekel. Mindennek az alapja a mozgás, ezt kellene tudomásul vennie mindenkinek.

– Mindent elért, amiről mások csak álmodoznak. 16 nyílt magyar bajnoki cím, 3 vb arany és 10 Eb győzelem. Nem jött még el a pihenés ideje?

– Szó sem lehet róla. Addig csinálom, amíg bírom. Ezt csak az érti igazán, aki egyszer már állt a dobogó tetején. Amikor szól a Himnusz, azt mindig megkönnyezem. Megígértem állandó szponzoromnak, Szebegyinszki János úrnak is, akinek egyébként sokat köszönhetek, hogy folytatom. Teszem ezt érte, magamért, ezért a kicsi városért és az országért.