Ablak a világra

20160719-IMG_0333

Kedden este a Cervinus Fesztivál negyedik napján Peter Karvaš: Szigorúan tilos című tragikomédiájának felolvasóestjét láthatták a nézők Varga Viktor rendezésében.

A rendező előadás előtt elmondta, hogy a dráma a rendszerváltásig betiltott mű volt, magyarul nem jelent meg. A szerző szlovák író, drámaíró, színházi teoretikus (tanár, elméleti szakember) volt, tanítványai között található Jiří Menzel is. Peter Karvaš azonban ezen a területen nemigen működhetett, sokszor kétkezi munkából élt. Számos prózát, drámát és elméleti művet írt. Dr. Dósa Zsuzsa – aki már több drámát fordított magyarra – ezúttal is magára vállalta a feladatot, és nagyon jó fordítást készített a műből.

A történet egy emeletes házban játszódik, ahol egy túlbuzgó parancsnok új rendelet hoz, amely arról szól, hogy tilos kinézni az ablakon. Az események során egy családot ismerhetünk meg. Anya (Dósa Zsuzsa), Apa (Nádházy Péter), lányuk, a vak Anna (Szemerédi Bernadett). Itt él az anya testvére (Benkő Géza), és Anna szerelme, a festőművész (Polák Ferenc) is gyakran jött a lakásba a felső szintről. Hogyan élik meg a rendeletet? Mit gondolnak, miről beszélgetnek? Erről szólt a nagyon is komoly, elgondolkodtató darab, aminek humora, abszurditása, szívszorító mondatai megérintették a nézőt. A rendelet betartását ketten is ellenőrizték (Varga Anikó és Boronyák Gergely). Varga Viktor pedig a keretet, a helyszínt narrálta.

Azt már megszoktuk, hogy a felolvasóestek sokkal több élményt adnak, mert a színészek ugyan olvassák a darabot, de el is játsszák. Így történt ez kedden este is. A Cervinus Teátrum művészei játszottak díszlet nélkül, és mint mindig, ez alkalommal is nagyon jól, teljes energiával, teljes szívvel tették.

Nádházy Péter megfelelni vágyó, határozatlan férfit, de ellágyuló lányos apát alakított. Dósa Zsuzsa határozott, családszerető anyát, aki anyatigrisként védi szeretteit, de a megfelelni vágyás benne is volt, e kettősség szeretettel párosult. Benkő Géza sokat beszélő, hipochonder, mindig a külső elvárásoknak megfelelni akaró, határozott férfit játszott, aki a mindenkori rendeleteket betartja, és a családdal is betartatja. Szemerédi Bernadett a szerelmes fiatal vak lány alakját élethűen, nagyon szerethetően alakította, aki vakon „néz ki” az ablakon, és elmondja amit „lát”, ezért börtönbe zárják. Szabadulása után hitét nem veszíti el, de talán csendesebbé válik. Polák Ferenc, a fiatal festőművész bőrébe bújt, akinek lételeme a fény, az élénk színek, erről beszélgetnek Annával. A rendelet hatására ablakokat kezd festeni, egy időre szintén börtönbe kerül – (megmenthetné magát, de nem teszi) – ám ő szabadulása után elveszíti hitét, nem színesben látja többé a világot, megtört férfivé válik. A fiatal színész szenvedélye most is érezhető volt. A férfi Annától kapott kendőbe kapaszkodik a nehéz időkben, de Anna elküldi őt, mert nem érzi lelkesedését, hitét. A két ellenőr közül Varga Anikónak volt több lehetősége játékra, aki az este legalább három arcát mutatta meg. A jég hátán is megélek nőt formált meg. Boronyák Gergő határozott, ellenőre keveset beszélt, de jelenléte nyugtalanságot keltett, éppen a nagyon nyugodt viselkedésével, emeltebb, ellentmondást nem tűrő hangjával.

A színdarab egy értelmetlen rendelet még értelmetlenebb végrehajtásáról szól. Szinte érthetetlen az egész szituáció, de a mű 1969-ben született, és ha az 1968-as eseményeket figyelembe vesszük, a „sorok között kell olvasni”, ekkor már érthetővé válik a betiltás, és így kap értelmet a darabbeli rendelet, ami nagyon találó az adott környezetben. Dósa Zsuzsa és Varga Viktor megint egy olyan művet választott, amely nem csak szórakoztató, hanem amin bizony el kell gondolkodni az előadás után. Lelkesedésük magával ragadta a többi színművészt is, akik velük együtt szárnyaltak az este folyamán.

A fotókat Babák Bence készítette.