Vas István: Nincs jó zene vagy rossz zene, csak a zene van

20160819-tn_08_23 018

A tavalyival ellentétben idén az időjárás kegyes volt Zenepavilon közönségéhez. Több mint kéthónapnyi nyáresti kikapcsolódást követően ugyanis ezúttal zöldben vehettek búcsút szabadtéri muzsikát kedvelők az elmúlt hónapok színfoltjától. A főszerepet hagyományosan a Szarvasi Kamarazenekar kapta, aki Hadadi László világhírű oboaművésszel kiegészülve szórakoztatta a hallgatóságot.

– Ez számunkra egy ünnep, és egyúttal a szabadtéri fellépéseink is zárulnak. Ezt követően elkezdünk az őszi fellépéseinkre készülni. Jövő hónapban Budapesten mutatkozik be Szarvas, az eseményen pedig a zenekar is közreműködik. Ez valószínűleg szabadtéren lesz, vagyis rögtön ellent kell mondanom az előzőekkel. Továbbá az októberi arborétumi hangversenyt is a természetben tartjuk, vagyis ha jobban belegondolok, hol vannak még a koncerttermek –sorolja vidáman felkacagva Vas István koncertmester az elkövetkező időszak feladatait.

Az 1964-ben alakult formáció magját a vonósok adják. Mellettük a műsorra tűzött stílusok és darabok határozzák meg a zenekar további összetételét. Céljuk, hogy lehetőséghez mérten teret biztosítsanak az elszármazott növendékeknek, és mind gyakrabban vendégül lássák őket Szarvason.

– Ilyenkor, ünnep alkalmával csak jókat lehet mondani, mert amikor végre összeáll a zenekar, akkor összetartható, addig a nehéz, amíg nem látom itt mindnyájukat a színpadon. Ez egy jelentős logisztikai mutatvány: a volt növendékeink lakása szerte az országban, Szegedtől Budapestig mindenütt megtalálható, ezért nem könnyű a próbák szervezése – avat be a szervezéssel járó nehézségekbe is.

Pechan Zoltán karnagyként a ’70-es évek közepe óta áll a zenekar élén. A stafétabotot Láng Gusztáv igazgatótól vette át, aki örömmel vállalta a „lelkes társaság” dirigálását.

– Abban az időben is több városi rendezvényen szerepelt a zenekar. A legjelentősebb közülük a tanári hangverseny volt, amelyen a zenekar mindig fellépett, és kísért néhány tanár kollégát is. De szerepeltünk ifjúsági hangversenyen és városi rendezvényeken is, bár úgy veszem észre, az utóbbi években gyarapodott ezeknek a száma, vagyis fejlődött a város zenei igénye – emlékszik vissza a kezdeti időszakra.

Azt tapasztalják, hogy az elmúlt évtizedek során sikerült kinevelni egy zenekedvelő közönséget, akik sohasem hiányoznak a fellépéseikről. Ez számukra a legnagyobb jutalom.

A fellépésen a kamarazenekar képzeletben bebarangolta a különböző zenei korokat, kezdve a barokk zene kiemelkedő alakjával, Vivaldival. Mindemellett kitekintettek a filmzenékre is, és jól ismert slágerek feldolgozásait is elhozták a családias nyáresti hangulatban búcsúzó hallgatóságnak.