in , ,

Érdeklődés hiányában a foltos tótok minden további kiállítása elmarad

Sinkovicz Mihályné Böbe és Szebegyinszkiné Janecskó Judit
Sinkovicz Mihályné Böbe és Szebegyinszkiné Janecskó Judit

Többen kérték, gondolják meg magukat, de most elszántnak látszik a két foltos tót, Szebegyinszkiné Janecskó Judit és Sinkovicz Mihályné Böbe. Csoportként megszűnnek, de egyénileg folytatják tovább.

– Szomorú, de ez van. Húsz évem volt, hogy meggondoljam magam, azóta csak gondolkodom rajta, és semmire nem jutottam. Nem szabad tovább erőlködnöm – mondja Judit csalódottan sokadik és egyben utolsó kiállításukon történt beszélgetésünk során.

Tényleg nem lehet azt mondani, hogy kapkodva hozta meg a döntést. Ettől még varrogatnak a saját örömükre, adnak tanácsot, de nem vállalnak több kiállítást, foglalkozást.

Sokadik kiállításuk volt ez, az utolsó, megyén belül, megyehatárom túl. Sok helyre hívták őket, óvodába, iskolába, falunapokra, nyári táborokba, idősek otthonába. Legtöbben tizenhárman voltak, mára csak Sinkovicz Mihálynéval, Böbivel ketten maradtak. Nem csak foltvarrók, hanem kreatív csoportként is működtek. Állandóan újítottak valamit. Azoknak, akik elmentek hozzá, mindig azt mondta, hogy ne ragaszkodjanak a szabályokhoz, mert akkor nem alkotnak semmi újat.

Hét országban van már munkájuk, a legtávolabb talán Kanadában. Karácsonyra karácsonyi, húsvétra húsvéti díszeket készítenek. A falakon és az asztalokon párnák, kötők, ruhák, ágyterítők, köztük Marilyn Monroe képe, amivel már több alkalommal találkozhattunk, akár a Newjság híreiben is. Egy kiállításon a magyar foltvarrók céhének egyik alapító tagja legyintett a képre, mondván, hogy az csak festve van. Akkor eltette Monroe-t és eldöntötte, nem akar oda tartozni. Háát, a szakmai elismerést sem adják könnyen.

Az egyik munkája előtt Böbe elmondta, hogyan készült az ötcentis, színes csíkokból összeállított ágyterítő a fia kívánságára.

Kiszabta mind a négy színt, összevarrta egy hosszú csíkká, majd azt 16×16-os négyzetekre darabolta. Összeforgatás után a 144 négyzetet össze, majd a keretet köré varrta. Állandó varrás, vasalás. Egy hónapig vagy hatvan befektetett munkaórával. Állandóan nem lehet csinálni, mert a szem elfárad. Utána jött a tűzés, ami sokat tud dobni egy ekkora patchworkön. Sokat dob, de sokat is visz, mert kb. annyiba kerül, mint maga az összes beépített anyag.

A kiállítás péntek délutánig látható az Eötvös József Művelődési Házban. Utoljára, de soha se mondd, hogy soha!

Vélemény, hozzászólás?

Hetedszer – minősítés előtt áll a Tessedik Táncegyüttes

M44: Jövő héten szerződéskötés, tavasszal indul az első kapavágás