Együtt emlékeztek közös múltjuk leggyászosabb pillanataira a csataiak és a csabacsűdiek

Csákvári Marian, Csata polgármestere

A magyar országgyűlés 2012. december 4-én nyilvánította ki akaratát arról, hogy április 12 a Felvidékről kitelepítettek emléknapja, elevenítette fel csütörtökön Molnár József polgármester Csata és Csabacsűd települések közös megemlékezésén.

– Tisztelettel és nagyrabecsüléssel adózunk azoknak a családoknak, akik állampolgárságuktól, közösségüktől, vagyonuktól megfosztva, szülőföldjükről elűzve kemény akarattal, szilárd hittel otthont teremtettek maguknak Csabacsűdön és az ország más településein. Ugyanilyen tisztelet illeti mindazokat, akik az adott időszakban a csehországi munkatáborokban a szenvedéssel teli, megalázott élethelyzetben is kitartottak magyarságuk mellett – fogalmazott Csabacsűd első embere, majd békét, barátságot és további kiváló együttműködést kívánt a településeknek.

Az 1945. április 5-én kihirdetett kassai kormányprogram kollektíve háborús bűnösként említette a németeket és a magyarokat, és erre hivatkozva megfosztották őket állampolgárságuktól és örökre kitiltották őket a köztársaságból, vázolta az akkori politikai helyzetet Csákvári Marian, Csata polgármestere.

– Benes egyetlen jogot hagyott meg a két nemzet kisebbségeinek, a Csehszlovákiából való eltávozás jogát.

Ennek eredményeképp kétszáz család került kitelepítésre. Csata település ezer lakosából 300 maradt. A magyarok lakta területekről a lakosság mintegy 70 százaléka, nyolcvanezer család mintegy négyszázezer tagja távozott.

– A deportálásra ítélt magyarokat embertelen körülmények között a téli hónapokban, fogvacogtató hidegben, marhavagonokba zsúfolták, ahol gyakran fekvőhely sem jutott mindenki számára. Általában csak napközben haladhattak a szerelvények, éjjel mellékvágányokon vesztegeltek, így csak 8-10 nap múlva érkeztek meg Cseh–, illetve Morvaországi célpontjaikhoz – elevenítette fel a történteket egy még gyermekként kitelepített csatai visszaemlékezéseiből, a szlovákiai magyar település polgármestere.

– Isten malmai lassan őrölnek, de őrölnek, ez a lényeg – mondta Szenes János visszaemlékező gondolatai bevezetőjeként, utalva arra, hogy az 1947. április 12. és 1949. június 5. közötti kitelepítések során a kis magyar hazába elhurcoltak utódai csak kapcsolatot találnak akkori gyökereikkel.

[foldergalley folder=tartalom/180416csud]

Comments are closed.