Tizedszer találkoztak a veterán kézilabdások

20180601-HE_00400

Kettős jubileumot ünnepeltek a szarvasi veterán kézilabdások. Kereken 60 esztendeje, hogy először megyei bajnokságon szerepelt a csapat, ill. 10 év telt el azóta, hogy ennek emléket állítva az egykori sportolók újra összegyűlnek. Igaz, a sportág rangadók helyett ilyenkor már csak megfakult fotók és cikkek formájában van jelen, a nosztalgiázásoknak és a baráti csevejeknek azonban semmi sem szab határt. Legutóbb június 1-jén, a Vadászkürt Vendéglő kerthelyisége adott otthont a találkozónak.

– Mi már nem öregfiúk vagyunk, mert ők még aktívan játszanak. A veteránoknál már csak szóban vannak meg az emlékek, és a labdát is már csak nézik. Felidézzük a régi szép időket, és azokat az edzőket, akiknek nagyon sokat köszönhetünk. Akkoriban ugyanis egymás után jöttek a sikerek. A megyebajnokságból NB II-be kerültünk, majd azokat több alkalommal megnyerve NB I B-ben játszhattunk. Fejlődött a csapat, sok-sok fiatal csatlakozott hozzánk. Legfőképp ők vannak ma itt velünk – von párhuzamot a múlt és a jelen között Nyári Mihály főszervező.

Elárulta, összesen 48 meghívót postázott, de csak feleannyian tudtak eljönni. A többségnél a szándék ugyan adott volt, de különböző betegségekkel küzdenek, s már hosszabb utazásra nem vállalkoznak. Szerencsére az ellenkezőjére is volt példa. A megjelentek közül ketten még a ’40-es évek végén, nagypályán játszottak. Kugyela Gyuri bácsi Budapestről, Gyutyan Jani bácsi Mezőtúrról érkezett, és hajlott koruk ellenére évről évre örömmel csatlakoznak a sportbaráti körhöz.

Az asztalon mindenki előtt a Szarvas és Vidéke önkormányzati hetilap legfrissebb száma hevert. Okkal. A sajtóorgánum két teljes oldalon keresztül emlékezett vissza Bankó Sándorra, a szarvasi kézilabda megteremtőjére. A cikket dr. Molitorisz Pál jegyzi, aki a tőle megszokott alapossággal ismertette a kereken 40 éve elhunyt sportember személyiségét és munkásságát.

– Az első munkahelyem a szarvasi Szlovák Általános Iskola volt. A kollégám, Tőkés Gyula ismerte a kézilabdás múltam, így bekerülhettem a csapatba. Csodálatos három évet töltöttem náluk. Nagyszerű baráti társaság volt, akik akkor és most is összetartanak. Igaz, többen a nagypályáról kerültek be hozzánk, ezért eleinte viszonylag kezdetleges játékot játszottunk, de köszönhetően Bankó Sanyi bácsinak elértük, hogy rövid időn belül a megye legjobb csapatai között tartsanak bennünket számon – idézi fel az 1959-es indulást Chlebniczki János, aki visszatérő vendége a rendezvénynek.

Pálos Attila bizonyos szempontból kakukktojásnak számított a társaságban, mivel ő egykor nem a játékosok, hanem a szurkolók táborát erősítette. Mindkét fiútestvére tagja volt ugyanis a helyi erőknek, később pedig a Budapesti Műszaki Egyetem csapatában folyatták pályafutásukat.

– Mindig nagyon izgultam, hogy teljesítenek a többiek. Olyan gyerek voltam, aki alig várta, hogy kimozduljon, és nagyon szorítottam nekik. Látszott a barátság közöttük, igazi csapatként tudtak együttműködni. Ez szerintem a mai napig sem változott – tekint végig a régi ismerősökön, akik közül a legtöbbjüket 60 éve látta utoljára.

A megjelentek a délelőtti órákban lerótták tiszteletüket Bankó Sándor előtt is, és koszorút helyeztek el sportcsarnok falán elhelyezett emléktáblára. Ezt követően a találkozó ebéddel és baráti beszélgetéssel folytatódott.


Comments are closed.